Countdowns at SeekCodes.com

Countdowns at SeekCodes.com

Eljött az idő, több tekintetben is. Pár órán belül induok(unk) négy napra Balatonra, elvileg jó lesz. Mondandóm szempontjából másodvonalban, de mondanivalómat tekintve elsősorban – így lesznek elsőkből utolsók – a blogomról szeretnék pár keresetlen szót ejteni. Napok híján az egy évet súroljuk, megéltünk rengetegmindent és rengetegszer segített, hogy kiadjam magamból az éppen felgyülemlett feszültséget, vagy csak elkalandoztam és jobbnak láttam lejegyezni, ilyen formában még egyszer végigtekinteni, ezért is írtam többes számban, tagadhatatlanul az életem részévé vált. De… de ennek most vége! Sajnos mára már az időkészletem is vészesen megcsappant, természetesen továbbra is tartom, hogy arra van időnk, amire csak szeretnénk. De nem csak erről van szó, fontos, hogy ha ilyesféle dologba kezdünk, azt saját akaratunkra tegyük, azaz akaratunk ellenére ne.. nem is az írás iránti ambícióval van bajom, hiszen írok amúgy is eleget. A legutolsó „merénylet” egy harminckét oldalas újságcikk volt, mely honlap formájában is napvilágot lát nemsokára, ez még annyira nem is különleges, de témáját tekintve a gyermekvállalás és a szülés levezetése volt. Egy szó mint száz, simán levezetnék most egy szülést, különleges légzéstechnikákkal, majd akár a babajógában is segítséget tudok nyújtani. :D Még nem tudom, mihez kezdek ezzel a sok, szinte már túl soknak érzett plusz információval, nem mostanában terveztem, hogy gyermeket indukálok. :D Na nem akarom ám hosszúra fogni a „búcsúzást” hiszen itt nem is erről van szó, aki akart eddig is elért valós fizikai formában, vagy esetleg az internet csodáján keresztül, aki eddig nem, az még szintén megteheti, egyszerűen csak felületet váltunk a kommunikációra. All I Can Do ;) Gondolkoztam azon is, hogy mi legyen az eddigi bejegyzésekkel, esetleg töröljem, vagy maradjanak, de egyelőre az utóbbi mellett döntöttem, szóval nosztalgiai szempontokat figyelembe véve olvashatóak maradnak, újak maximum csak kivételes esetekben kerülnek fel, mindenképp meghagyok magamnak egy kiskaput, hátha rám jön egyszer és végtére is még mindig az én blogom. :) Magánéleti változásaimról nem tudom mit kéne említenem, van egy rakat. Azt hiszem, ezt már átmenekítem, privát formulába, helyem, időm és kedvem sincs már, mellesleg a személyes dolgaimat eddig sem jegyeztem le teljes részletességgel. Most valami frappáns befejezés kéne, de nekem a tegnapi tizenkilenc hullócsillag (ez már durván sok kívánság) után csak egy dolog jut eszembe: la la la la NEW WORLD



béke. :)

Ami már itt van:
 

És amit várok:
 

I. Madridista Szerkesztői Találkozó, 2008.01.05.

„Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.” (H)
 

Azt hiszem gyenge kifogás lenne a nincs időm story, pedig habár de csak így van… Most is kb. tíz percem lesz előrevetíteni miért is nem tudok írni a következő három-négy napban. Két szóval MTV Icon, megint, most az EDDA válik azzá, többek között Supernem és Ganxsta kíséretében, legalábbis akiket én várok, előbbinél nagyon díjazom Papp Szabi munkásságát, másodikat inkább a nosztalgia helyezi a listámra. :) Természetesen ezen három napos túra keretein belül nem csak Siófokon leszünk, először Nóriék nyaralójában, Fenyvesen, itt fogunk „aludni” vagy valami olyasmi, de sütögetni biztos. :) Úgy fest az írásra szánt tíz percem már le is járt, közben pakolom a cuccaim, zenéket teszek laptopra, fényképezőt töltök, ha minden jól megy még gyurmázni is tudok menni és break edzés végét is elcsípem. De több dolog miatt is felgyorsultak az események, a napokban, remélem nyílik alkalom a továbbiakban a bővebb kifejtésre. Persze a lényeg az, hogy nagy valószínűséggel Magyar Csillagászati Egyesület tag leszek, Cantera jóvoltából, ennél már csak kisebb dolgok történhetnek….. :)

Jelenleg is zajlanak az akklimatizálódási folyamatok, a szó szoros értelmében nem találom „itthon” a helyem, de erről még a későbbiekben úgyis írok erről, elvileg elég fontos faktor az életemben. Lényeg, hogy az itthon az ott-hon, és az otthonom ott honol, egy szó mint tíz a négyzeten, minden amit gyerekkoromban megszoktam az nemes egyszerűséggel oda köt. Ez a lényeg lehet ragozni stb. de a magon nem változtat.

Nagy nehézségek árán, eljutottunk szombaton az aktuális MTV Iconsra. Azt hiszem összesen 24 Demjén Ferenc slágert hallhattak a megjelentek, a CokeClub-ban Siófokon, sajnos ahogy már írtam, nálunk elég körülményesen történt az indulás és még az úti cél sem volt biztos, ezért csak a „végére” értünk oda, de akiket így is láttunk: Somló Tamás, Irie Maffia, Csík Zenekar, Vad Fruttik, a legvégén egy kis 30y és Törőcsik Mari – Garas Dezső duettet, utóbbit csak kivetítve, bár így is ez tetszett nekem a legjobban. :) Utána a lemezlovasok vették át a gyeplőt ( :D ) a továbbiakban a rendezvény átalakult egy parti partyvá, tele hippikkel meg ilyenek, de a zene jó volt, egy ideig voltunk ott, megvártuk Ricsiéket, majd elmentünk enni, valaki nagyon éheS volt. Itt ettem életem legkisebb hamburgerét, először beleharapni sem mertem olyan aranyos volt. Majd találomra kiválasztottunk egy szórakozóhelyet a sok közül, kivéve egy, valami hajó, igazi késdobálós hely.. egy éve is lövöldözés volt amikor a többiek ott tartozódtak, most csak a mentő ment és szóltak, hogy oda ne menjünk, mert mindig verekedés késelés van. :\ Ez így nekünk Olaszország és a teljes nyugalom után komplett Los Angeles érzést kölcsönzött… szóval kiválasztottunk egy helyet a sok közül, és pont megtaláltuk DJ Zefil-t a régi jó ismerős Hip-Hop dj-t és olyan fergeteges bulit varázsolt nekünk, vagy két órát táncoltunk le egyhuzamban. Éjjel három körül otthagytuk Ricsiéket és elindultunk hazafelé, útba ejtettük még Máriát is, ahol valaki nagyon éhesS volt :) majd a spontanitás kedvéért csocsóztunk is, végül „gyors” haza.

Vasárnap nyugisabban indult, kisebb-nagyobb megszakításokkal este hatig aludtam, miután képbekerültem elindultam a városba, felhívtam a többieket. Csocsóztunk, de hamar meguntuk, lementünk „Szabtérre” beszélgetni egyesek kajálni, majd a nap fénypontja, egy kis Olaszország, a jó öreg strandröpilabda… nekiis álltunk játszani éjjel fél kettőkor a parkolóban, hát mit ne mondjak a vegyes érzések megint előtörtek, de hogy filinges volt az biztos. Azt hiszem mára ennyi voltam, vissza kell rázódni ebbe is :) és mennem kell, levegőt szerezni a labdába, ma éjszaka lábtengó lesz a város különböző pontjain fríztájl módban, de akkor erről majd holnap, vagy máskor írok, vagy nem is ígérek semmit, hiszen ma már a bizonytalanság sem biztos. písz :)

Már csak négy nap, péntek éjjel, hm akarom mondani szombat hajnalban indul a mi „kis” csapatunk – mára tizenhárom főre duzzadt – Olaszországba. Természetesen már mindenki lázban ég a kalandot illetően és valljuk be, van is miért. Ennyi ember, két apartman, ötven méterrel a tengertől, a társasággal nem lesz baj, ezt bizonyítottuk egymásnak már sokszor, biztos lesznek összetűzések, melyek nagy részéből igyekszek kimaradni, ha esetleg valami csoda folytán részesévé válnék, akkor nem fogok tudni semmiről, de ez már alap, érti aki kell, aki meg nem az ne tudjon semmiről. :) Reméljük az utcatánc során és természetesen az egész utazás során sem történik semmiféle sérülés, de azért mégis az utcatánc a sanszosabb, nem egy önkímélő sport ez a break, saját tapasztalat, most is fáj a fejem, de erre még visszatérek. :) Szóval nem azért megyünk ki, hogy csak utca táncoljunk, az egész pihenésre és arra megy ki, hogy jól érezzük magunkat, ezért majd ha akarunk, táncolunk, ha nem akkor nem, bár úgyis majdnem minden nap fogunk, az „uccatáncfiling” lebecsülhetetlen pedig eddig csak Karosig jutottam, de el tudom képzelni mi lehet külföldön sokkal több nézővel. Most erről ennyit, úgyis állandó téma lesz… :) Terveim között szerepel egy útinapló létrehozása, még nem tudom, hogy fényképek által, vagy szöveges formában, esetleg a kettő ötvözeteként. A lényeg, hogy nagy valószínűséggel itt lesz publikálva. Na de haladjunk, történés volt most is bőven. Kezdjük péntekkel; sport szempontból pihenőnapokat éltem a vállam miatt, azért benéztem edzésre, hasaztam, beszélgettem. Utána mentünk ki Brigiékhez, Mikifára, amolyan házi sütögetős, medencés, csocsós ( :D ) csapat összejövetel alakult ki, ezúton is köszönjük a házigazdi(k)nak! ;) Csocsó után azért merészeltem nevető fejet tenni, mert elég gyakori színfoltja napjainknak és most elszabadultunk a város szürke világától, ki, ki a természetbe, a gyönyörű kertbe és az első, amit kiszúrtunk egy csocsóasztal volt. :P Amíg többiek sütögettek főztek, mi ezzel foglaltuk le magunkat, am ha már ilyen dicsérgetős kedvemben találtam magam, akkor meg kell említenem, hogy a kaj is nagyon finom volt. Persze sakkoztunk is, kertbe, kertisakk.. Brigi.. módosék :D Kölyök pedig megtanulta mi is az a susztermatt. Később többiek még fürdőzni is nekiálltak, de ennek a vihar és a felkerekedő szél hamar véget vetett, így gyors bepakolás, illetve hazarohanás következett. Háh.. pont sakkról írok és National Geographic-on ebben a pillanatban kezdődött a csodálatos emberi agy, zsenivé válni epizódja, mely nagyrészt a Polgár lányokról szól, sebaj fél szemmel is tudok gépelni, vagy mi. :) Szombattal sem maradok rest, leírom a történteket rögvest, klipforgatás. Hát már ilyenen is voltam, bár annyira nem sikerült kiélveznem. Este nyolcra kellett érkezni, de az események csak tíz után kezdtek beindulni, addig szépen lefáradtunk és a meleg is kikészített. Akkor végre átöltöztünk, ja azt elfelejtettem említeni, hogy mi mint táncosok szerepeltünk ebben a zenei klipben, de én nem egyből kerültem sorra, addig több jelenetet felvettek és körülbelül tizenegy fél tizenkettő magasságában került rám a sor, sikerült beütni a buksim az első körben, hamar ki is jöttem, de legalább letudtam, azonnal mentem is öltözni. Utána felvettünk még egy-két jelenetet aztán el is léptünk páran, csocsóztunk egyet, elmentünk ettünk, aztán kocsiba éjjel háromig beszélgetünk, ez már jobb volt. Nem is tudom már mit csinálhattam, hazaérkezés után, talán zenét hallgattam, vagy csak simán elaludtam tévé nézés közben. No legyen már vasárnap, vasárnap. A napot szinte teljesen a családommal töltöttem, aminek kifejezetten örültem, délután mentünk kiskanizsára az unokatestvéreimhez, akik jelenleg költöznek a városba és segítettünk nekik pakolni. Edzésnek is tökéletes volt, ment egy kicsi hátra, mellre, vállra, hasra, még szerencse, hogy ennyire szeretnek olvasni és rengeteg, de tényleg rengeteg könyvük van. :) Két forduló közben felvettük anyukámat is, aki hazaért Pestről, majd haza egy közös vacsi, utána ping-pong. Jut eszembe, elgondolkoztam valamin egy hete, azaz egy hete és egy napja, akkor is vasárnap volt, csak délután. Családi ping-pong kupa és én épp lejátszottam a mérkőzésem, másik ág volt soron, kifeküdtem egy ilyen kerti kifekvős cuccba, hátradőltem. Mit látok? Na mit? Repülőt.. érdekes? Nem. Pedig dee. Kondenzcsíkot húznak, ti tudjátok, hogy alakulnak ki? Mert én csak hozzávetőleg tudtam és azonnal utána kellett olvassak a dolognak, egy-egy részletesebb információért. De tényleg meglepő, csomó ilyet látni és nem hiszem, hogy sokan tudják, miként keletkezik. A lényege a történetnek annyi, hogy a magas légkörben hideg ám telített vízgőz van, ami ott már nem tud lecsapódni. Ám de viszont habár csak a repülőgépek hajtóművéből az égés során kikerülő anyagok között találhatunk apró porszemeket is. Ahogy hűlnek ezek porszemek, úgy csapódik ki rajtuk a gőz, majd rájuk is fagy. Ezért van csík a repcsik mögött. (H) Na de most, hogy kiokosodtunk megyek a ludni. Holnap megint suli :D azért vicces, megint vizsga, ez is vicces már, pedig informatikuS lettem, csak igyekszem minél több gyártó specifikus képesítést is magamévá tenni, egy az, hogy itt díjtalanul az interneten keresztül tudok hozzájutni, máshol viszont elég borsos ára van. Másfelől ezeket nemzetközileg is elismerik és bár messze nem ezzel szeretnék foglalkozni, de kitudja mikor jön jól. No meg mindig jó dolog tanulni valami újat. :) Ja és lesz ma zene is, nem is akármilyen. :)

lyóélyt, a diós!

Attól tartok, hogy ha elkezdem felvázolni az utóbbi napjaimat, heteimet, akkor bizonyosan marad olyan szegmens, amit kifelejtek. Természetesen itt a nagy igazság, ha meg sem próbálom annál nagyobb az elmaradás, hát lássuk, nem ígérem, hogy bármiféle sorrendet fogok tartani. :) Jelenlegi koordináták szerint az iskolában tartozódom, vizsgáztam, fáradt vagyok, egész éjjel, ha harminc percet aludtam, de nem akarok „nagyképű” lenni. Mostanában nem épp a korai lefekvésről vagyok híres, ez nagyrészt betudható az asztali futballnak, mint mindig a zenének, madridistának ezzel egyetemben Madridnak, de ezeket igyekszem a későbbiekben bővebben kifejteni. Pár szó erejéig visszatérve a mai vizsgára, sikerült kihúznom azt az egy tételsort, amiből semennyit sem készültem, de improvizatív skac vagyok, így abszolváltnak tekintettek, informatikuS lettem :D elég groteszk, ha azt nézzük, hogy egy teljesen más irányban szeretnék egyetemen tanulni, de egy cseppet sem bánom, sőt a mai világban elengedhetetlen a számítástechnikával jó barátságban lenni, mondhatni multiszkilles lettem, perfekt a humán mellé. :) Azért egy sóhajt mindenképp megér, nagy kavics esett le rólam ezzel, mindenképp egy biztos pont az életemben és azért csak lezárul egy korszak, örülök most neki na. :) És ebben a pillanatban használtam is a frissen szerzett informatikai képesítésemet a tápegység zörgésével szemben, miképpen egy rácsapás vetett véget a zajnak, hát mit mondjak, gyakorlati informatikus... ;) Túlságosan elkalandoztam a nem létező fő logikai sorrendemtől, tehát az újabb nagyobb lélegzetvételű témám: Ricardo Izecson dos Santos Leite, művésznevén egyszerűen csak Kaká, a Real Madrid jelenleg legfrissebb, és második legdrágább igazolása, azért írom, hogy jelenleg, mert Cristiano Ronaldo érkezésével ezen tekintetben hátrébb csúszik pontosan eggyel. Hetekkel ezelőtt senki sem mert volna még a legvadabb álmában sem arra gondolni, hogy ez a valóságban is megtörténhet. Több éven keresztül próbálta az előző vezetés leigazolni őt, azonban a válasz minden esetben egy határozott NEM volt klubja az AC Milan részéről. De most megváltozott valami, valami ami erőt adhat mindenkinek aki átérzi, jött a régi-új elnök Florentino Pérez. Ő nevéhez fűződik a Zidane, Figo, Ronaldo, Beckham nevével fémjelzett "Galaktikus" Madrid fénykora és hanyatlása is. Pontosan azt a pluszt adhatja meg számunkra, ami eddig hiányzott. Mérkőzést eldöntő, kiemelkedő világsztárok, akikre rámondhatjuk elfogultság nélkül, hogy a világ legjobbja. Ezt tudta ő is, választási kampányában ígéretet tett az álmok visszahozására, ami borzasztóan fontos, de ezt senki sem gondolta volna. megválasztása után egy héttel és pár nappal a világ három legjobb labdarúgójából kettőt csillagászati összegek fejében szerződtette és még nincs vége, úgy fest tanult hibájából és most nem csak a támadószekcióba öli a pénzt, hanem a csapat hiányposztjait is befedi. Kaká igazolása fordulópont, ettől a naptól a Real Madrid újra bizonyítottan a világ leghatalmasabb klubja, már csak elvi síkon is. Nincs többé lehetetlen és ezt bizonyította rá pár napra Christiano Ronaldo érkezése, mert ha egy üzlet egyszer beindul... és beindult. Sokan utóbbit nagyobb játékosnak tartják, nagyobb imázs, nagyobb ár stb... nekem is nagyon fontos, és rendkívüli módon örülök neki, de Kaká számomra más értékeket képvisel. Pedig ő nem a tipikus brazil álom megvalósítója, nem egy szegény családból származik sőt.. és nem a futball volt az egyetlen lehetősége, a futball az ő választása volt. De ő erre tette fel az életét, hogy a legmagasabb szinten képviselje ezt a sportágat, a lehető legnagyobb alázattal, amit valaha játékostól láttam. Talán ez az, ami igazán megfog benne, a hozzáállása. Edzésre ő érkezik először, és távozik utoljára, nem jár éjszakázni, a család és a sport számára az első, természetesen a vallás mellett. Ez furcsa, de nála teljes mértékben tolerálom, mert látok benne rációt, persze azért ne vigyük túlzásba :) Kaká hatalmas energiát merített a vallásából, amikor egy szerencsétlen baleset miatt elrepedt egy gerinccsigolyája, itt szakadt meg majdnem az addig nem túl fényes pályafutása. De ő nem adta fel, elhatározta, hogy visszatér és mindenkinél jobb lesz, hitt benne és képes volt rá.. amikor 2007-ben a világ legjobb játékosának választották. Ő igazán egy olyan ember, akit hite vezérel, példakép mindenki számára, ahogyan szavai is alátámasztják: „Megtanultam, hogy a hit határozza meg, hogy valami megtörténik vagy sem.” Úgy vélem Kaká hite valójában nem a valláson alapszik, ez csak egy eszköz számára, az igazi hite önmagában rejlik és ez az amit én is vallok, az első és legfontosabb dolog, hogy hinnünk kell magunkban céljaink elérése véget, akkor bármi megtörténhet, amit más esetleg ki sem néz belőlünk. Itt fonódik össze a két történet Pérez visszatérése és Kaká életfelfogása, egyik sem ismeri a lehetetlen szót. Ja, amiért pedig a legszimpatikusabb, hogy nemes egyszerűséggel HAJTESTVÉREM pont :D De most haladjunk tovább, azaz igazság, hogy bővebben ki akartam fejteni a most következő dolgokat, csak egy kis montázs segítségével ugrottam az időben, és már este van. Voltam break edzésen és gyurmáskodni is. Sajnos nem lett jobb a kedvem, ugyanis nem tudtam befejezni a mai edzést, elkezdett nagyon kattogni és fájni a bal vállam, kattogás már a hét elejétől fogva megy, ma érkezett a fájdalom, mit ne mondjak… csodás, remélem semmi komoly. :S Mindegy, ha már edzés, akkor megemlítem, hogy voltunk baseballozni csótón Pottal, Gyaresszal, egész jó volt. Voltam buliba is, hogy finoman fogalmazzak azt mondták jó volt. Megyünk klipforgatásra is csapatostul, jövő héten meg Olaszországba. Nem igazán állt szándékomban így elkapkodni a végét, de az alváshiány és a sérülés elvette a kedvemet, anélkül pedig nem látom sok értemét írni.

asszed minden ingyen lesz?
az élet majd arcon ver
én a zenére ébredek
és zenére alszom el...
 

buona notte
 

Csapatkép: Előzmény: 2009.05.25-i bejegyzés...

Tisztelt vizsgázó! Értesítem, hogy Goethe B2-es szintű szóbeli vizsgájának eredménye: Sikeres

Kár, hogy az írásbeli esélytelen, de erről és a szerencséről inkább nem nyilatkoznék, főleg egy lapon említve a kettőt. (y)

 

Most jött el az a várva várt pillanat, hogy kimondjam; nem tudok aludni. Pedig még direkt korán le is feküdtem, gondolván arra milyen apró kis nüánszok döntenek, vagy épp mire kell figyelni, leírni, kihallani. De nem, nem jön össze, izgulok, tanulni már nem akarok, csak idegesítene, meg amúgy is túl nagy mázli faktort látok (sajnos) a dologba. Tegyük fel, hogy egy humanoid elmegy vizsgázni és sikerül neki, de lehet, hogy ugyanez a humanoid ugyanezzel a tudással csak kevesebb szerencsével az utolsók között kullogott volna. Ez így nem reális, mások elvárásainak kell megfelelni, az pedig nem egy szabatos tudomány. Valójában nem is a saját tudásodról kapsz képet, hanem ez inkább tudás és szerencse combo, a tanulással pedig növelni tudod a szerencse faktorát, de ezzel egyenesen arányosan a bukás mértékét is. Jobbesetben mindenki volt már úgy, hogy hűdetanult erre vagy arra a vizsgára és olyankor – én legalábbis – azt veszi észre magán, hogy jobban fél, van veszíteni való. Jójó, sokan mondják, hogy „ebben a világban el kell adni magad fiam” vagy „meg kell tanulnod eladni a tudásod” ez rendben is van, szerintem is így helyes, csak én ezalatt nem azt értem, hogy valaki odamegy nagy arccal és negyedakkora tudással, de mégis ő távozik pozitív eredménnyel. Ez kifejezetten szúrja a szemem, nem pont azok részéről, akik így keresik kenyerüket, hanem akik nem veszik észre a valós tudást, de ez társadalmi probléma, nem csak egy-egy embernél leledzik. A mi világunkban az arc és a tudás arányát kéne minimum 1:1-re kihozni. Nekem valahogy, mindig az volt szimpatikus, sőőt tovább megyek, én sokkal inkább arra néztem fel – és a mai napig vallom is – akire ha ránézel, nem veszel észre az égvilágon semmi különöset, egy átlagember, de ha már váltasz vele két szót azonnal észrevehető lesz a különbség. Akárhogy csűröm csavarom, zenében is ezeket találtam meg, halk szavú, dallamos technikás alap, esetleg bonyolultabb dob, ez az ami nekem kell, mert sokkal jobb rímei vannak, vagy jobban hangsúlyoz mint aki kiabál a zenéibe és csillivilli alapjai vannak, mert a plázacica csak erre tudja rázni a buliba és ez nem ok, túlságosan elment a pénz irányába, mintsem az értékek domináljanak… Ekkor jut mindig eszembe egy idézet, mely szerint „stílus is kell, nem csak a ruha öltöztet”. Azt hiszem, ehhez nem kell több komment, viszont annál több alvás, be is fekszem, elálmosodtam magamtól, szóval, aki már ennél a sornál tart készüljön mindjárt jön a sok ZzZzzz a feje fölé, ha nem vesznek fel, akkor szabadalmaztatom magam mint alatatóS. he he he :)

Csak, hogy valami igazi humor is legyen a végén: Reks - Say Goodnight (produced by Dj Premier



he he hee

reggel - suli, vizsga - 82%, kondi - gyurmáskodás, hát – tricepsz, ettem - ittam, break - edzés, német - próbavizsga, gyalog - haza, futni se ment, fáradt írni is, csak aludni akar, be is fejezi, holnap nyelvvizsga.

S.










 

Mindenkinek, aki nekifog napló, illetve blog írásnak, csak annyit kívánnék, hogy olyan napok álljanak a háta mögött, mint ami most mögöttem, vagy mögöttünk. Olyan szinten számtalan megemlíthető, kifejthető dolog történt, vagy éppenséggel történik velünk folyamatosan, hogy kijelenthetem: back again! Pont minap beszéltem több egyénnel erről és végül kiegyeztünk abban, hogy mindennapjainkat átlagfeletti dolgokkal tűzdelve éljük. Ezért is nehéz visszaemlékezni, szinte nem is tudok mindenre, de azért egy próbát megér. Azt hiszem, hogy a Csótós, hármas akciónkról mindenki hallott (Pottal, Gerellyel), akinek kell, aki nem az kérdezzen rá, vagy épp nem kell tudnia róla, szóval a tartalom miatt itt tovább nem is ecsetelném. :D Fellépés vol 1.0 péntek Plázában, terveink szerint debütál az új koreónk, mind a három nyolcad, ami lehet nem sok, de szerintem nagyon jó lett. ;) Épp valami fürdőruha bemutató ment, amikor meghallottuk Bulitól, hogy a következő fellépő mi vagyunk, nagy rohanás, gyors öltöző keresés, nyújtás, bemelegítés. Mindig így megy, ha nem a sajáthibánkból, akkor a maradék 1%-ban csúszik a program és előbb jövünk, egyszóval az elmaradhatatlan rohanás megvolt itt is, pont, mint a Scorpio 1975-ös albumánál. Ezúton is bocsi, Réka plusz barátnője, majd kitalálunk valamit. :D Mázli, hogy ezt a fellépést kivételesen senki sem vette fel, ezért csak a nézők véleményére hagyatkozhatok, amikor azt írom, egész jól sikerültünk, új cuccal egyetemben. Plázától elfelé is összehoztunk egy érdekesebbnek titulálható multimédiás csomagot. Alaphelyzet, hatalmas eső, szinte vágni lehetett, mi kocsiban, Luciano Pavarottit hallgatva Gerely ötlete végett, kint az emberek össze-vissza menekülnek az eső illetve jég elől és ez így meglehetősen abszurd érzést váltott ki bennem. Azt hiszem, erre mondják, hogy „ilyen helyzetben még nem voltam” hát én már igen. :) Ja és üdv megfázás, hogy vagy? Rég találkoztunk, nem hiányoztál… Utána csocsóztunk egy picit a felgyülemlett feszültség levezetése miatt, majd mindenkivel egyszerre beszéltem és kitaláltam a gondolatait. :D Voltunk még kajálni is azt hiszem, ezután többen hazamentek, de a „maradék” még egy órás diskurzust tartott, Olaszországról, táncról és egyéb hozzánk közelálló témáról. Apropó, Olaszország, nem tudom milyen részletességgel említettem, de most megteszem. Örömmel jelentem be, hogy; MEGY A CSAPAT LIGNANO-ba. Egyszóval aki június végétől július elejéig nem bírja ki LSM nélkül az feltétlen ott keressen minket, fellépések, esti showk minden nap várhatóak, készülünk egy-két dologgal. ;) Erről jut eszembe, hogy a pénteki nyelvvizsga után, jobban nekifekszem ennek az erőnlét (vagy, hogy is hívják) dolognak, mert kint nem fogom bírni. Amúgy a város helyileg nincs messze Gradotól, ahol „gyerekkorom” nyarait töltöttem, szóval nekem ez, ha lehet úgy mondani duplán olyan jó érzés, valamennyire odavalónak érzem magam. Nagyon kíváncsi vagyok a változásokra, a meglehetősen megkopott olasz tudásomra. :D Nos túlságosan elkalandoztam, fellépés vol 2.0 szombat HSMK, gála. Fél négyre kellett ott lenni, azaz kellett volna, vendégek voltak, meg őszintén szólva eltököltem az időt szóval ide is késve érkeztem, de mint utólag kiderült nem származott ebből semmiféle hátrány. Megnéztük a műsorok nagy részét, tapsoltunk a lányoknak, jól éreztük magunkat, amennyire tudtuk nyalogattuk a sebeinket az előző napi show miatt. Gerely beállított öltönybe, esküvőről elugrott tíz percre beköszönni, meg is jegyeztem, hogy egész jól mutatott volna a M.I.B.-es koreónkhoz. :D Amit ezen a napon sikerült elsietnem valamennyire, bár összességében ez is jól sikerült, ezt már láttuk is valamennyire (Brigi felvette), utólag is köszi annak aki ilyen csodás fényeket intézett nekünk. De kivételesen most nem maga a show volt az érdekes számunkra, hanem a gála fináléja, ahol minden csapat bevonult még egyszer a saját zenéjére és csinált valamit 1-2 percig. Háttal nem kezdünk mondatot, de hát nálunk ismét egy új elem debütált, a „hajókázós”, amint megszólalt a zenénk Billege féregmozgott, Potter négykézláb én ráültem és máris hajóskapitány képében díszelegve vonultunk az addig már csurig megtelt színpadra. Remélem mindenkinek tetszett. :) Magyarul maradt mindenki arcán az idétlen mosoly és jókedv továbbra is, de azért elfáradtunk rendesen, magam részéről biztosan és sikerült mind a két nap ugyanott beütni a fejem, szép búb lett. Utána gyorsan csináltunk csapatfotót, lebeszéltük az estét, majd páran haza, páran csocsózni indultak, én magamat az utóbbi kasztba soroltam, de nem maradtam sokáig, jött értem Misi és már mentünk is ki Mikifára, házibuli vol 1.0, szülinapi buli, ezúton is boldog szülinapot lányok. Volt itt, ott, minden :) meglepetésre találkoztam Szepivel is, több ismerősemmel karöltve, elbeszélgettünk, amíg a többieknek sikerült valami whiskys rántottát összehozni, azóta is örülök, hogy nem kóstoltam meg. Pár „érdekes” kép is készült, érdeklődni természetesen nálam lehet. :D Valamikor tíz-tizenegy körül beértünk a városba, majd beszéltem a többiekkel (LSM), jöttek is értem, mentünk Gyareszhez, házibuli vol 2.0 Szepetnek. :D Beszélgetéssel indítottunk, majd rövid időn belül mindenki elveszítette az „önkontrollt” és Ricsit például kidekoráltuk tejszínhabbal, nekem is született egy alufólia sityakom, ami természetesen a gondolataim elszipolyozását gátolta meg, ne is kérdezzétek! ;) :D Továbbiakban a Discovery csatorna egyik műsorának, Time Warp-nak egyik kísérletét valósítottuk meg, Potter közreműködésével. Mely szerint, ha egy üvegre, jelen esetben egy vízzel teli sörösüvegre rácsapunk, akkor a vákuum miatt széttörik az. Fontos, hogy csak vízzel működik, ugyanis ha szánsavas tartalmú itallal próbáljuk ugyanezt, akkor a vákumot nem a folyadék tölti ki, hanem szén-dioxid. És láss csodát, működött valójában, valami fantasztikus, de otthon ne próbáljátok ám ki! ;) Fontosabb dolgok nem történtek, illetve szintén nem ide publikálhatóak, bár az még fontos, hogy Gerellyel megetettem egy lepkét :) aki épp az esküvőről esett be, mármint nem a lepke. Igazából nem tudom, mit írjak még így 4:55-kor főleg, ahogyan már említettem pénteken nyelvvizsga és tanulnom kell valamint korán kelni, hogy leszokjak a vámpír üzemmódról, ja de Andi, hazaértem ma éjfélre. ;) Ezek után maradjon valakinek ereje, valami gondolkozósat írni, na jóéjt! :) eS.

 

a győztesek soha nem adják fel, akik feladják, soha nem lesznek győztesek

Észveszejtő sebességgel halad most az idő, gyorsabb, mint valaha, túlmutat rajtunk és nemes egyszerűséggel lehagy minket. Nap nap után, folyamatos körforgás, ez mind, amit észlelek ebből és talán azt, hogy kezdek belefásulni. Beteszek egy zenét, jönnek a gondolatok is, elkezdek írni, vagy rajzolgatok valamit, de nem adja vissza azt, amin a fejemet töröm. Ma vizsgáztam, ezen is átléptem és még csak meg sem érintett. Egyetlen színes foltja az volt, amikor anya megjegyezte, hogy „most ne a tapsi hapsis nyakkendőmet vegyem fel”. Többiek tömött sorokban gyülekeztek az iskola előtt, mindenki arcán mély félelem tükröződött „hol a nyugtatóm?” bekiabálások, én pedig feleszméltem, hogy épp zenét hallgatok és egy energiai italt tuszkolok magamba, hogy el ne aludjak. Vizsgarutin? nem tudom, nem hiszem, szinte időm sincs, izgulni egy-egy vizsga, vagy fellépés előtt. Eddig mindig tettem, folyton izgultam, mindenért és mindenkiért, persze nem rosszértelemben. Örülök, hogy nekifutottam ennek a gondolatnak, nem akarom elunni magam, főleg, ha a körülmények sem ebbe az irányba terelnek. Nem tudom miért, de boldog lettem ettől, magától a felismeréstől, nem tudom mennyire érthető, mondjuk sohasem az egyszerűségemről voltam híres. De nemsokára megyek, olvasok, szereztem egy érdekes és ritka könyvet, mely az: 1871-1880-ik években Magyarországban megfigyelt hullócsillagok pályaelemei címet viseli, Kövesligethy Radó tolmácsolásában. Utána elmegyek futni, vagy Olaszországot intézni, vagy ha azt lekésem, akkor beszélni róla a többiekkel, már ez teljesen vidámmá tesz, hát még amikor koreózni is nekiálltunk/unk e végett. Az is eszembe jutott, hogy szinte már nyár van, ami az időt illeti minden bizonnyal, említettem is Csabinak, hogy ilyenkor kell futni, délben, az erőnlét fontos. :) Sajnos most mennem kell, nem tudom befejezni amit akartam, sebaj, így lesz egyedi vagy valami ilyesmi. Hagyok még egy idézetet, mert csak úgy, minden(kinek) jót!

Mert álom a bûn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Karinthy Frigyes: Előszó

Maaaajdnem elfelejtettem, főcsoport döntőben a Red Wings! (H)