Lassan nem telik el hét fellépés nélkül, most se. Helyszín; Hevesi Sándor Művelődési Központ, esemény; A tánc világnapja. A körítés a szokásos, egész délután zenét válogattunk és amikor leadjuk derül ki, hogy nem lehet pendriveról betölteni, audio cd kell. Legyen, szerencsére volt nálunk pár, sikerült gyors választani is, természetesen az eddigi fellépőset. Próbálni nem próbáltunk, mert minek? Nincs mit, az olyan illúzióromboló, amikor az improvizatív fellépés meg van tervezve.. :) Mindent összevetve ismét koreó, illetve zene nélkül vágtunk neki a fellépésnek, már komolyan furcsa lenne, ha nem az utolsó percekben állna össze a dolog. Nem panaszkodni akarok, jó ez így is, kívülállónak fel sem tűnik, csak minket szólít meg folyton a belső hang „ennél többre vagy képes”. Ettől függetlenül, a megítélésünk szinte csak pozitív, negatív kritika mindössze a csapat háromnegyedének járt a dohányzás miatt egy nénitől. Sajnálom, de most nem fogom hosszúra és nem lesz semmiféle filozófia mondanivaló, fáradt vagyok és álmos, hosszú napom volt, sőt itt nyugodtan alkalmazhattam volna többes számot. Kezdődött a szombattal, este házibuli, Karos, Gyaresz szülinap, másnap fellépés, micsoda csodás combo. Enervált, valóban az, lecsukódnak a szemeim, de azért egyik itt jár, másikkal pókerezem, nyertem múltkor is 1,23 $-t freerollba, egy óra negyven percig játszottam kb, már untam magam, de Potter „ottmaradt”, jobban izgult, mint én. Ja és sikerül meg is fáznom (:D), este pólóba jönni ki fellépésről, ugye aki nem hallgat az anyukájára… Valóban nem fair a mai nappal szemben, de túlhaladok dolgokon, majd szóban kifejtem :) most annyit, hogy csocsó, utána kaja, majd leugrottunk „szabtérre” páran és beszélgettünk egy keveset.

Nos, tartom a szóm, következő album: Black Milk – Tronic, Detroitból. Számomra rendkívül különleges, most talán, ha lehet ilyet mondani és miért ne lehetne a saját blogomban (?) akkor ez a kedvenc albumom. Black Milk az egyik legfeltörekvőbb producer manapság és meg kell hagyni elég jól műveli dolgát, sokak szemében – köztük enyémben is – ő az „új” Jay Dilla (RIP). Black nem csak simán jó producer, ő kivételesen MC ként is kimagaslóan tevékenykedik, nagy szerencsénkre. Visszatérve a Tronicra, 14 számot tartalmaz, outroval együtt, különleges még, hogy nincs olyan track rajta amit továbbnyomnék, ami nálam elég nagy szó és elég kevés ilyen albumot tudok találni. Ezen felül két kedvenc számot tudok kiemelni, az egyik: Losing Out, ebből klip is készült, Black Royce da-val karöltve követte el a dolgot, elég vidám, jóhangulatotteremtős zene lett, szinte mindig mosolyog tőle a humanoid. A másik: The Matrix, ez már egy igazi, gondolkodósabb eSses zene, Black Milk alappal, amin DJ Premier karcol –többet erről szólni sem érdemes, halálos combo...-, valamint Pharoahe Monch és Sean Price vette ki a részét B.M. mellett a „szövegelésből”. Summázva; zeneileg és szövegileg is magas szintet üt meg a dolog és nálam ritka, hogy ezt egy egész albumra jelentem ki.

Black Milk - Tronic [2008]

01. Long Story Short 05:04
02. Bounce 04:37
03. Give The Drummer Sum 03:55
04. Without U (feat. Colin Munroe) 04:49
05. Hold It Down 04:23
06. Losing Out (feat. Royce Da 5'9") 04:55
07. Hell Yeah (feat. Fat Ray) 03:35
08. Overdose 03:04
09. RePPiN For U (feat. AB) 04:16
10. The Matrix (feat. Pharoahe Monch, Sean Price, & DJ Premier) 03:47
11. Try 03:25
12. Tronic Summer 02:26
13. Bond 4 Life (feat. Melanie Rutherford) 04:58
14. Elec (Outro) 02:44

LETÖLTÖM: rapidshare.com/files/157053091/Black_Milk-Tronic-2008-C4.rar
 

Nem gondolok rá mi lesz, próbálok élni a mának
Nem hajt a gyűlölet, azt meghagynám másnak
Miért adnám fel, ezt soha nem fogom talán
Ebben jól érzem magam / momentán ;)

Kattogok, cikáznak a gondolataim, késő van aránylag, de mégis élénk vagyok teljesen, egy csomót pihentem, paradox hét van mögöttem. Megesett, hogy éjszaka három-négy óra tájt értem haza, edzés, futás, intenzív német tanulás mellett, az iskoláról szót sem ejtve. Eljött egy pont, nem bírtam tovább, péntek éjjel elaludtam és pár órás szünetektől eltekintve vasárnap délután hatig bebóbiskoltam. Átaludtam edzéseket, esti programokat, sorozatokat, filmeket, beszélgetéseket, tenni kellett már valamit. Indult futásnak, breaknek, kosárnak a dolog, de mindössze a napi mozgást le kellett tudni egy kis biliárddal, sajnos ez eltartott este tizenegyig és onnantól már nem tudtunk Misivel merre menni, így maradt a Csótó, nyugis hely ilyenkor, igazából amúgy is, de este még inkább. Érdekes dolog ez a természet, szeretem nagyon, de mégsem mondom magam olyan naturalistának, ha látok az utcán egy kutyát nem ugrok rá egyből, hogy megsimogassam, vagy játszak vele, merugye kitudja ki vette a szájába. :\ Ez talán egyfajta passzív természetszeretet, esetleg rá lehet fogni, hogy tisztelem, de inkább csodálom. A tudományos része mindenképp csábít és ennek következtében eltudok merengeni a dolgain. Egyszóval jól kijövünk, bizonyos tekintetben perig távolságtartóan kezeljük a másikat, hiszek benne és szerintem mindenki számára a csodával ér fel végülis, hogy megszületett. Főleg, ha belegondolunk a véletlenségi elvet követve, hogy mennyi mindennek kellett összejönnie, történnie és mekkora mázli, a mai állapot(unk). Ilyenkor nagyon el lehet merülni ezekbe az eszmékbe, komikus számomra, hogy milyen sokan megkérdőjelezik a természetet, vagy esetleg mást állítanak fölé, und jelen esetben a természeten nem a fákat értettem, hanem a mikrobiológiát, a csillagászatot és valahol a kettő közé pedig magunkat helyezném. Hatással van ránk és mi is rá, néha megpróbáljuk befolyásolni, de maximum csak szimbiózisig jutunk el egy-két szegmensen, máshol pedig örülnénk, ha értenénk, mi minek a következménye. Van amit előrejelzünk, vele kapcsolatban, van amit igyekszünk megkerülni, az örök élet titka.. stb.. szerintem az elmúlás ellen az önvédelem az amit a saját kezünkkel vagy elménkkel alkotunk, ahogyan ezt egy zenében is hallottam. Talán legjobban a véletlenek logikus ciklusaként lehetne jellemezni a természetet, ha már ennyire rám tört ez a szellemi naturalizmus. :) Belegondolni is durva, hogy mennyi minden áll még előttünk – jobbesetben – és hogy ez milyen vékony jégen áll vagy bukik, találkozol valakivel, aki meglátja benned, amit meg kell és egészéletedben boldogan élsz vele, vagy aznap nem mozdulsz ki mert fárasztó heted volt és ki akarod pihenni magad, így más ösvényre lépsz, találkozol valakivel aki meglátja benned amit ő akar és egész életedben szívja a véred. :) Kétélű penge a cucc és nagyon kell vigyázni vele, balul is elsülhet. Persze jelen esetben nem ez köt le minket, el vagyunk mi foglalva a saját kis bajunkkal. Suliban, jaj milyen jegyet kapok? Vajon a fodrász be tud még vállalni szerdáig? :S Hogy mondhat ilyet az a piszok rólam? :\ stb stb stb.. Esélyünk nincs arra, hogy a mindennapi gondjaink mellett belegondoljunk ezekbe, esetleg irányítani próbáljuk őket. Szinte életünk során csak sodródunk az árral, becsülendő, ha valaki szembemozdul a tömeggel, általában őket nézik hülyéknek vagy kevésbé rosszabb esetben csak megvetik őket, kitagadják magukból, bár aki már elérte ezt a szintet szerintem nem is akar egy lenni a sok közül. Ez a vékony réteg viszi előre a világot, világunkat, nyitott szemmel járnak és megpróbálják megérteni a dolgokat. Lassan sikerül társadalmi problémát kreálnom a természetből, mondjuk üdv a valóságban. :) Máskor nem pihenek rá ennyit az írásra, az elvontság mértékét csak fokozza, ahogy észrevettem. Sajnos most más mondanivalóm sincs, aludtam. :) Igazából lenne, de kedvem nincs, haragszom dolgokra, többek között az emberi butaságra, annyira idegesítő dolog. Egyszerűen mész az utcán, ránézel valakire és vagy ennyiből, vagy egy-egy megnyilvánulásából annyira lejön, az emberi értelem teljes hiánya. Látni, hogy nála más a mérce, más-más dolgokra ad, és mást vesz alapul. Ez még nem is lenne rossz dolog, de ha levágós, hogy ez mennyire a lehetetlen irányába helyezkedik el, akkor az ember legszívesebben a fejét fogja, vagy veri a falba, de legalább azét aki így viseli magát. Tudom, toleránsnak kell lennem velük szemben de van amit nem tűrök már, nem szólok, de véleményt alkotok, mindenről és mindenkiről, amivel, akivel kapcsolatba kerülök. Mielőtt végleg az elEMOsodás szele fújna a vitorlámba, gyors elmondok egy viccet, ami most jutott eszembe: Hogy hívják a gondolkodó elefánt(ot)? filozofáni xD Hm, vidám dolgokat fogok csak írni, ezzel majd most jól előreviszem a világot, átverem a sok noobot behaluzzák a cuccot, igen ez a megoldás. Micsoda pszichodelikus utazás lesz ez, már látom magam előtt; evolúciós fleSbekk :\ Na jó, ötlet eldobva, nem tudok csak jó dolgokról írni, ez olyan mint a zene,megfog a bulizós, pörgős elvagyok vele sokat is hallgatom, jókedvem lesz, de igazán a lassú, szomorkásak azok amik igazán megfognak. Az emberek mindig a negatív dolgokat érzik át jobban és tudnak tanulni belőle, utóbbi sajnos, a zenébe kell a lassú sok mondanivalóS de tanuláshoz jó lenne, ha nem kellene belefutni egy-két pofonba. Egyszóval, ÚJRATERVEZÉS. MEGVAN! Tudom már mivel viszem előre a világot, innentől kezdve nem csak sima textusos blogom lesz. Nyitok az interaktivitás felé és mától kezdve kedvenc zenéim, nagyobb szerepet kapnak és elérhetővé válnak mindenki számára (aki akarja és aki nyit felé ; ). Nem ígérek most mást, csak vért verítéket és szenvedést, erről jut eszembe, sok sikert az érettségiseknek… :D

Újabb átlagoS nap a Matrixban... mely meglehetősen korán reggel kilenc körül kezdődött. Az első emlékem, hogy csörög a vezetékes az ágyam mellett, wtf érzések közepette indult a kommunikáció és megtudtam, hogy az egyik rokonom látta a nagymamám az egyik helyi bevásárló komplexumban és mindenképp, sőt feltétlen hívja vissza, ha hazaér. Még jó, hogy nem lettem ideges, elvégre megértem, halaszthatatlan ügy volt, annyira, hogy véletlen sem lehetett volna mobilon elérni. Ezúton is köszi, épp az éjjel négy órás lefekvésemet próbáltam korrigálni egy déli alvással. ;) Ám legyen, akkor már nem alszom tovább, az úgyis időpocsékolás sokak szerint, gyors betaláltam magamnak egy kis adag zenét, ha jól emlékszem Mike Oldfield-et hallgattam, Shadow On The Wall megy most is. Aztán ha már Matrix, akkor elhatároztam, hogy azon kevés „fehérnyulat követő” társammal töltöm a mai napot, akiket úgymond kedvelek, „felvilágosulatlan” magas pinggel rendelkező other embertársaimmal ellentétben, akiket nemes egyszerűséggel nevezzünk most gyökereknek. – Azt hiszem, hogy ez a túlzott intuitív pillanat épp most egy adag őszinteséggel is pásodik :D de úgyis régen írtam már rendesen ide, belefér. – Kajj után valamikor délkörül beestem edzésre természetesen hullafáradtan, sajnos az energiaüccsi sem segített már, de elmentem, mert fellépést beszéltük meg, valójában nem, de erről még írok. Lazulgattunk ott egy kicsit, nem voltak lányok, egyszóval nem volt hangzavar, bocs skacsajok :) fényképeztem is párat, aztán én el is jöttem gyorsan, gyí. Muszáj volt, nem vittem fellépő cuccot… de az unalmasabb részeket áttekerem, szóval fél négy óra MÁV csarnok, kiscsapatunk plusz rengeteg bokszoló, akik keményebbek voltak mint mi, rossz érzés volt, amúgy nem voltak keményebbek. ;) Schnell átöltözés, bemelegítés, azaz a többiek melegítetek én addig eldugaszoltam a hallójárataim az mp4-emmel és próbáltam alfából bétába lépni. Aztán pár perccel a fellépés előtt, legyen mondjuk tíz, nekiálltunk a koreográfia megbeszélésének amiért persze edzésre mentünk és persze akkor nem történt meg, Last Moment… de már volt koreónk, baj nem lehet. ;) Kb. öt percig ebben a hitben is éltem, majd kiderült, hogy mivel ez egy bokszgála és mi a szorítóban lépünk fel, jobban nézne ki, ha párbajoznánk és midőn nyolcan voltunk, két négyfős csapatra redukálódtunk, már nem is volt szükség koreóra. Ugye-ugye. ;) Amúgy a lehetőségekhez képes szerintem elég jól sikerült a cucc, legalábbis mi élveztük az biztos, nem mindennapi dolog egy ringben breakpárbajozni, pedig előtte azt hittem elalszok heliközben. :) Visszaöltözés, csarnok előtt álldogálás, egyre többet álldogálunk a város legkülönbözőbb pontjain, ha láttok minket ne ijedjetek meg, nagy általánosságban várjunk valamelyikünket, nem tüntetünk, csak balfaszkodunk, szebben nem tudom leírni. Sorolom inkább, álltunk a Plázánál a Bólyai előtt, a Tesconál és ezzel egy háromórás időintervallumot írtam le, gyorstekerős funkcióban, melynek a végén végre kiértünk Katáékhoz, ahova társasozni indultunk és arra készültünk fel ennyi ideig. Nos, fél óra múlva már a pingvinnél voltunk és kaját rendeltünk. Láttam villámlást, jó sokat, furcsa is volt, aztán kiderült tüziizé volt. ;) Ettünk, ittunk, balfaszodtunk még két órát, aztán többiek haza, Potterrel csocsó, mert ugye majd indulunk csocsóversenyen, már várom nagyon, rengetegszer volt, hogy ott ragadtunk négy-öt !!! órát is az asztalnál éjjel és múltkor is háromszor kaptunk ki ez alatt, szóval szarni bele szarni rá, ilyen kemények vagyunk. ;) Vissza pingvin, Pott melegszecsát, én csokit toltam, aztán uccu neki, menjünk hazának. Mp4 be szélesvigyor fel und mehetek is, de hát bocs ha élvezem vagy mi. :) Nem tudtam dönteni az East side vagy West side, NY vagy LA között, csapattam Detroitot Guilty Simpson-ostól és nevettem magamon mert amikor lenéztem és a járdán áthaladtam egy-egy lámpafényt eltakaró árnyékon, szabályszerűen hidegebb érzésem támadt, álmoS. :) Egyszer akadt csak bűntudatom Detroit miatt, amikor felnéztem a csillagokra és megpillantottam a Kassziopeiát és a Wu Tang ugrott be, ám ez egészen körülbelül Andikáék házáig tartott, ott lemerültem, de találtam jobbat: MADÁRCSICSERGÉS, egész jól elvoltam azzal is, majdnem jobb volt, mint amit még múlthét vasárnap találtam youtubon. :) Útközben, a hídnál megpillantottam előttem valakit, aki elég érdekesen ment (értsd: tántorgott) és még a mi utcánkba is bekanyarodott, sőt szembeszomszédkissrácvolt sőt pisilt is a házuk előtt, de hát szarni bele szarni rá, ilyen állat vagyok, odaköszöntem neki egy „cshá”-t. Majd közöltem vele, hogy ne is zavartassa magát és becsuktam a kapunkat elvére béke van. ;) Most viszont megint beletekerek és lezárom a történetet, lehet még kiegészítem valamikor, csak kezdődik Discovery-n az egyik kedvenc műsorom, a Állítólag és én azt nézem. És amúgyis ekkora FPS-el már rég aludnom kéne, szar a konfigom, újrálmodom. :) karlengős cshát mindenkinek.

eS 

Potti  __ ,,Legyél az a korcsoport aki a rendszernek beint....״ üzenete:
*jó blogolást
Potti  __ ,,Legyél az a korcsoport aki a rendszernek beint....״ üzenete:
*írd bele hogy sok pálinkéát ittam:D
Potti  __ ,,Legyél az a korcsoport aki a rendszernek beint....״ üzenete:
*de jól bírtam:D
Potti  __ ,,Legyél az a korcsoport aki a rendszernek beint....״ üzenete:
*na hali
yesimeS üzenete:
*cshá

:D

ha elnézem az elmémet, a nyarak, mint a foghíjak, előbb előttem kéne, legyenek az emlékek, ahhoz, hogy hátat fordítsak ;)

Daniel Dumile (MF Doom, Zev Luv X, Viktor Vaughn, King Geedorah, SuperVillain, Metal Fingers, Metal Face, DOOM...)

My life makes me (happy) my music makes me (happy)
I musta chased the dark clouds away
Cause today I feel (happy.. happy)
My people make me (happy) my music makes me (happy)
Cause I ain't always (happy)
I musta chased the dark clouds away

{*"It's yours!"*}

Egy órára idén is elsötétül a Föld. 2009. március 28-án, szombaton, magyar idő szerint 20.30-kor érkezik el a globális lámpaoltás ideje a világon. A globális felmelegedés elleni akció tavaly nagy siker volt: egy órára a világ nagyvárosaiban kisütött a takarékosság és a felelős gondolkodás sötétsége. Idén még több lámpaoltót várnak.

A Föld Órája (Earth Hour) akció 2008-ban is megmozgatta az amúgy csúnyán pazarló, és sok helyen fölöslegesen világító világot. Tavaly magyar idő szerint március 29-én, este 8 órakor számos nagyváros borította önmagát sötétségbe. Sydney kezdett, majd követte Manila, Bangkok, Budapest, San Francisco, és így tovább...

Az eredeti kampányt az ausztrálok találták ki: először csak Sydney lakosait buzdították otthonaik világításának lekapcsolására. Az első Föld Órája 2007-ben nagy siker volt: Sydneyben 2,2 millió család és üzleti vállalkozás kapcsolta le a villanyokat egy órára. Mára a legnagyobb nemzetközi, klímaváltozás elleni akcióvá nőtte ki magát a kezdeményezés.

Idén március 28-án, magyar idő szerint 20.30-kor a világ minden táján lekapcsolják a villanyt egy órára - ez a Föld Órája. A cél az, hogy 1 milliárd ember és több mint 1000 város csatlakozzon az akcióhoz, bizonyítva, hogy globális összefogással eredményesen lehet fellépni a klímaváltozás ellen.

Tavaly 100 millió ember és 35 ország részvételét hozta az akció. 2008-ban már elsötétült a Golden Gate híd San Franciscóban, a római Colosseum, illetve a Vár és a Lánchíd Budapesten, jelezve egy olyan ügyet, amely minden órával egyre sürgetőbbé válik.

A Föld Órája 2009 világméretű felhívás minden egyes ember, minden üzleti vállalkozás és minden közösség számára. Figyelmeztetés a felelősségvállalásra, a fenntartható jövőért való tenni akarásra. Ezen az estén Európától Amerikáig újra híres épületek és terek fognak sötétbe borulni. Az emberek a világ minden táján lekapcsolják a villanyt egy órára, és csatlakoznak ahhoz a mozgalomhoz, melynek célja a természet megóvása, bolygónk jövőjének biztosítása. Idén több, mint 64 ország vesz részt a Föld Órája 2009 akcióban.

Rég nem írtam már rendesen ide, ez persze nem azzal egyenlő, hogy azóta itthon ülök és unatkozom, hanem épp az ellenkezőjének a következménye. Történt sok minden velem, egyedül és csapatostul is, ahogy előbbiekben említettem voltunk horgászni és most sikerült főzni is finomat, ezúton is gratula Kata. :) Egészen sötétedésig maradtunk, majdnem olyan survivor fless volt, mint amikor anyukám elment egy hétre nyaralni és nekem kellett főzni, mosni stb. Voltunk sokat biliárdozni, voltam sokat németezni és magától értetődően iskolában is. Sorolhatnám tovább, a listának nincs vége, de egyszerűen nem megy. eSte van, eSte van, ki ki nyugalomban, épp a szokásos zene adagom költöm el, mondhatnám, de nem teszem, mert nem szokásos. Pont ez az a téma, amiről igazán tudnék beszélni, ám bocs, írni. Történt ugyanis – felvezetésképp elmesélem – a napokban egy különös eset velem, elaludtam egy zenére. Eddig erre nem voltam képes, sokan mondják, hogy így zenére alszom meg úgy etc.. és pont velem, aki annyira szereti és odavan a muzsikáért, nem is, hogy nem fordult elő, egyszerűen irtóztam a gondolattól, mondván az alváshoz nyugalom kell és az ehhez megfelelő körülmények. – Bocsi nem akarok senkit megvárakoztatni csak kimentem inniért, meg valami kókuszos kifliért, ami egész jó ahhoz képest, hogy nem is rossz és, hogy nem szeretem a sütit. Meg befeküdtem az ágyba, váltottam laptopra, elnézést az esetleges elírásokért. – Tehát, „az” elalvásom körülményeit ecsetelgettem; lényeg a lényeg, sikerült egy olyan zenére találnom, sőt nem is egyet, ami/amik nagyon nagy hatással vannak rám. Eléggé vissza kell nyúlnom a múltba, amikor ilyenre találok példát, talán amikor megszerettem Dj Premiert, vagy épp a Wu-tang-et és egyéb klasszikusokat. Sikerült elérni ezt az intenzitást és újra felvenni a lendületet, emellett szerencsém is volt, rátaláltam egy új vonulatra, Marco Polo-ra akiről már írtam, de említhetném még Jake One-t is aki szintén rendkívül tehetséges producer és szimpatikus számomra. Természetesen nem csak hip-hop terén történt előrelépés, de most tényleg az van, hogy így eStefelé ebbe vagyok benne és nem tudok elrugaszkodni tőle, csakugyan nagy hatás az a nagy hatás. :) Noha rengeteg stílus megfogott már így vagy úgy, de én még mindig ebben érzem a legtöbb önkifejezést. Fontos, hogy ne legyen mű dolog és lássam rajta a kellő törődést, gondolkodást. Amit itt, ha nagyon a részletek között is – ez fontos – de sikerül megtalálnom és visszaköszön mind az alap, mind a szöveg tekintetében. Szelektálni kell és megtartani a maradék kicsiny igényesnek nevezhető hányadot, nem elég a felszínt ismerni, vagy épp tévéből ismerkedni a dolgokkal, az amúgy is egy-két kivételtől eltekintve, butít. Én igyekszem, nem csak a zenében, hanem az életben eszerint gondolkozni, úgy érzem, ez előre viszi a dolgokat, de ez egyrészt picit többrétegű és nem tervezem most kifejteni bővebben. Az igazat megvallva nagyon örülök mindennek, kicsi „ősi” érzésem van, ha csak kiteszem a házból a lábam már fülemben az mp4, csakúgy, mint a régi szép időkben, ez miatt már sokkal többet sétálok főleg este, már várom, hogy futhassak, csak legyen picit jobb idő, és ez, ez jó. :) Visszatérve és egyben befejezve mondandómat, Matlock – Don’t Sleep ez az a zene, ami többek között annyira megtetszett, címből adódólag vicces, hogy pont erre sikerült álomba ringatni magam, valójában ez épp az ellentettje. A Dilated Peoples -ből Dj Babu csinálta az alapot, hát mit is mondjak, elég meredek lett. DP-ről jut eszembe, az egyik kedvencem tőlük az a Worst Comes To Worst és megtaláltam az eredetit ahonnan Alchemist samplerelt, William Bell tolmácsolásában, a címe pedig I Forgot To Be Your Lover. Ez is azon ritkaságok egyike, amely eredeti változatában is képes ugyanazt nyújtani (nekem), mint a kimintázott és „átszerkesztett” változat. Mind a kettőt csatolom a bejegyzés végén és megosztom veletek. Nos, akkor mára már nem maradt más, mint a könnyes, akarom mondani könyves búcsúzás. Még akarok egy kicsit olvasni, épp a fekete lyukak és bébi-univerzumoknál hagytam abba. :D Na pl ez az amihez biztosan nem fogok zenét hallgatni, olvasáshoz sem megy, bár ezek után már nem mondok semmit. :) Mindenkinek nyugodalmas lyóélyszakát kívánok és linkelni sem felejtek.

Matlock – Don’t Sleep

„lopott a múltad, lopott a jelened, lopott a múltad lopott a jellemed”

P.S.: tegnap még elalvás előtt néztem egy kis Discovery-t és hallottam egy tréfásat: empirikus mérnöki kutatás -> hétköznapi konyhanyelven, találgatás :D de ez, á. ez az… :D

Éjfélkor rosszul lett, huszonötödikére már elhunyt, Ocskay Gábor az Alba Volán és a Magyar válogatott talán legjobb jégkorongozója. Egyszerűen ezekre már nem lehet mit mondani, csak dühít, idegesít. Ideges vagyok, de nem tudom kire, mire.. Ocskay-nak korábban is volt problémája a szívével, de akkor megműtötték, veszélybekerült a pályafutása, végül újra játékba állhatott. Januárban még volt szívkontrollon, de semmi baljós elváltozást nem mutattak ki. Nélküle nem jutottunk volna ki a VB-re, ami most áprilisban, pontosan 24-én lesz, amin ő sajnos már nem vehet részt. Szombaton még utoljára… elhódította csapatával a bajnoki címet, immáron kilencedik alkalommal, 187-szer szerepelt a válogatottban. Nem akarok most többet írni. Nyugodjék békében...

Id. Ocskay Gábor:    
„Mindig a legjobbak mennek el...”

Hó-hó-horgászni mentünk, telón nem érsz el, nincs térerő.
eS.

Nem nagyon volt több bejegyzés, mert a fentiek mára is igazak (2009.03.22.), csapatos főzéssel kombinálva. :) Nem mondom azt, hogy majd pótlom hiányosságaim a hét történéseiről, mert akkor rossz érzésem lesz a restanciát tekintve. :D

Viszont linkelek zenét, mert ez nagyon jó meg minden, nemrég találtam. A skacról akképp nyilatkoztak, hogy a stílusa valahova Dj Premier és Pete Rock közé tehető, ami elég nagy dicséret, csak ugye még nem olyan ismert. Egyszóval nem pont a szövegelő niggerekre kell figyelni, hanem lehetőleg az alapra, azt csinálta név szerint Marco Polo, aki nem az utazó, mert ő egy producer. Linkelhettem volna mondjuk mást is, amilyen zenei forradalmat megélek a napokban, de majd akkor később. :D

Újra életben és ami fontosabb ennél is, szombat óta újra edzésben a mi kis breakcsapatunk. Természetesen ez az a dolog, amit az előző postban is említettem, csak akkor még nem volt biztos, hogy kapunk-e termet és társai, de mára már több mint az így az első pár edzés után. :) Ezen történés miatt is csak az örömömet tudom kifejezni, jó látni, hogy mindenki mennyire rajtavan és mennyire várta a dolgot, valóban jó hatással van ránk és ez hiányzott szinte mindenkinek. Mostantól a Bíborban edzünk, cserébe néha fel-fellépünk nekik külön, illetve a lány csapattal, úgy gondolom ezek egész jó feltételek, ha azt nézzük milyen nehéz termet találni főleg olyat, aminek a hangulata is megfelelő és ennek igen, barátságos is, szép is, meg ilyenek is. :) Remélem, mindenki marad ilyen boldog, mert most valahogy tényleg olyan lett minden, mint régen, amit már említettem sokszor, ami hiányzott, hát a kezünkben van, az már csak rajtunk múlik, hogy élünk vele.

…no nem az Egri csillagok, hanem a fejed feletti égi káprázat. Merőben más téma ez előzőekhez képest, de igyekszem sűríteni, és nem akarok egésznap gépelni se, mert erről tudnék annyit írni. Valamelyik nap hazafelé nézegettem a csillagokat, nálam mondjuk ez nem meglepő, rendkívüli módon érdekel a világegyetem, a keletkezése, minden ami vele, ezzel kapcsolatos. Azon gondolkoztam, hogy vajon kinek mit jelent, ha felnéz a csillagokra, persze ez nehéz dolog, mivel azt sem tudom, hogy nekem mit ad, ha az éjszakai égboltot kémlelem. Sok mindent, pontosabban sokféleképpen lehet megközelíteni a helyzetet, bele lehet gondolni, hogy vajon milyen messze lehetnek egymástól és tőlünk, térben, stbstb.. És bele lehet gondolni abba is, hogy milyen messze lehetnek tőlünk időben. Mert bizony, aki éjjel felnéz és lát pár csillagot, az ám a múltba tekint vissza. A csillagok fénye nevéből adódóan is fénysebességgel halad, ez az általunk ismert legnagyobb sebesség. De a hihetetlen távolságok miatt, amit szinte az ember el sem tud képzelni, egyes csillagok fénye évmilliárdok alatt ér el hozzánk. Ezért ha felnézünk valójában nem is a jelent, hanem a múltnak egy széles spektrumát öleljük fel, azaz tekintjük meg. Valamikor régen ez volt az eredeti állapot, de hogy most mi lehet, azt még csak találgatni sem tudjuk, egy-két kivételes esettől eltekintve. Tudom, nehéz ezt érzékelni, - érzékeltetni még nehezebb, de ez legyen az én bajom :) – de gondoljatok bele, milyen távolságokról és mennyi időről lehet szó, ha pl a Napról a fény 8 perc 20 másodperc alatt ér a Földre. Ha a Nappal történne valami, mondjuk felrobbanna (ami nem fog előfordulni), akkor mi azt csak 8 és fél perc múlva érzékelnénk, ez azért meglepő, hiszen a Nap saját naprendszerünkben, hozzánk közel helyezkedik, akkor mi lehet a tényállás más naprendszerek fényévekre lévő csillagaival? Iszonyatos távolságok uralkodnak „odafenn” De nem akarok én itt fizika, elméleti csillagászat órát tartani, más kérdés, hogy nem is tudnék :) csak nekem személy szerint nagyon jól esik néha, ha időm engedi elgondolkodni ilyeneken és hátha sikerül felkelteni a figyelmeteket eme szegmensre is. De erről a témáról szerintem még sokat fogok írni, hozzátartozik a mindennapjaimhoz.

eS

ÁLTALÁNOS HASZNÁLATRA

Csak rövidet írok, még mindig betegeSkedem. Mekkora mázli, hogy így megfáztam, amúgy most még az sem vígasztal, hogy nem kell suliba menni. Szerintem innen lehet lemérni, a betegség valóságát. :) Lázas, köhögős, torokfájós, valahogy ekképp tudnám jellemezni magam az elmúlt pár napban, nem épp ideális állapot, de legalább már tegnap este óta a közérzetem meredeken mozdul a pozitív irányba. Sajnos, nem sajnos, nem hiszem, hogy ez az antibiotikumnak köszönhető elsősorban. Sokkal inkább annak, amire tegnap jutottunk a… hm, nem tudom miként definiálni a személyeket, azaz inkább még nem is akarom elmondani, persze, hogy tudnám… de titok. Szóval ezek a személyek jelen esetben Potter és Gerely voltak. Épp kocsikáztunk, amikor kipattant valami az öreg buksiból. Elég nehéz egy olyan dologról írni, amiről még nem lehet, főleg annak lelkesítő hatását nehéz átadni így, de azon gondolkozom, hogy lehet nincs is így értelme, majd ha összejött, akkor mindenkit kimondva. Mindenesetre ez nem csak lehet a kiút, hanem már biztos, hogy ez a kiút és ez az a dolog, amire vártam, vártunk a többiekkel együtt, akiknek valami eltűnt az életéből. Valahol megnyugtató, ugyanakkor izgalmas is az odáig elvezető út és a várakozás miatt. :) Inkább folytatom más témával, vagy visszatérek a betegséghez mert, a végén még elszólom magam. :D Most, hogy egy ideje nem voltam suliba ugye, hirtelen sok időm lett sétálni erre-arra esetleg, amikor jó idő volt és nem csak egyedül voltam, persze ezt személyre is értem, meg fényképezőgépre is. :) Elmentünk a Csótóra, majd eljutottam az állomásig is, szerintem nagyon jó képek lettek, igyekszem feltenni minél előbb őket. ;) Na elsietek, ma betegségem oka véget csak ennyire futotta és még természetesen németre is megyek, arra tanulnom is kell.

Ez most egy rendhagyó bejegyzés, bár már nem is tudom hányszor írtam ezt le, lehelt a sok abnormális már megszokott és akkor értelmét vesztette az első mondatrészem. De most nem erről szeretnék írni. Először is meg akarom említeni, hogy túlontúl lázas vagyok/lettem így estére, de fogalmam sincs hol fázhattam meg ennyire kb. a billentyűzetig lóg a fejem, pedig hazafelé még énekeltem is, megszoktam, hogy kocsival járok és nem figyeltem a hangos szövegre, csak akkor vettem észre amikor az utcánkba a kanyar előtt vissza akartam váltani :) lehetett ez egy jel is akár, na erről ennyi elég, még sok is.

S - Iszonyat nyugalom vol 2.0

Ez az amiről ma írni szeretnék. Haladjunk szisztematikusan, csak azért lett ez a neve, mert amennyiben azt a feltételek engedik, ragaszkodom a hagyományokhoz. Ennek a válogatás albumnak az elődje, 2005!!! nyarán készült, így mondhatni nosztalgikus jelleget is kölcsönöz, többek között Thalia - The Mexican 2002, vagy Pete Rock Ft. Slum Village - Da Villa „főszereplésével” képet is mellékelek róla, ne feledjétek jó pár éve volt, így némileg érdekes. :) Természetesen címből adódóan nem épp a legpörgősebb zenék kerültek rá. Ez felettébb érdekes az én esetemben, mostanában nem nagyon tudtam szomorú, esetleg gondolkozós zenéket hallgatni, mert egyszerűen rossz kedvem lett tőle. De úgy látszik ez most megváltozott és ezen apropóból gondoltam összeszedem a kedvenceimet, előre szólok hip-hop, hip-hop soul, szóval nem hiszem, hogy széles befogadó rétegre találok. Nem is ez volt a lényege, nem akartam áldozni a popularitás oltárán, hogy Illés egyik kedvenc idézetével éljek, sokkal inkább csak a baráti körömnek, magamnak. Az is cél volt, hogy egy olyan album legyen, ahol nem kell továbbnyomni a trackeket, mert mindegyik jó legyen és imponáljon nekem, ez részemről be is jött, részetekről nem tudom, az egyéni ízlés már egy elég szubjektív dolog. Persze nekem is van kedvencem az albumról, meglepő módon a hetes számot kapta és Murs And 9th Wonder - D.S.W.G. névre hallgat. Ez volt az első ilyen zene, most ami megfogott és a későbbiekben inspirált. Természetesen a bejegyzés végén ott a link, amin mindez letölthető, ha valakit épp érdekelne. Most elmegyek, lefekszem, nem érzem túl jól magam. Ja és némethez beszélgetőpartnert keresek! Komolyan. :) Valószínűleg a tegnapihoz hasonló fél ébrenlétet produkálok, amikor ágyamra feküdtem egy picit, hogy csukott szemmel döntsek a tanulás vagy az alvás mellett, már nem emlékszem, hogy mi lett a végkifejlet, de minden bizonnyal az alvás mellett döntöttem és nem, nem szenvedek én semmiféle elmebetegség, vagy hasonlóban, én minden percét élvezem. :)

Innen pedig letölthető:

http://rapidshare.com/files/205816001/S_-_Iszonyat_nyugalom_vol_2.0__2009_.rar.html

Igazán strapás volt a mai nap, kezdve az első felében történő némettanulás suli együttessel, majd a továbbiakban még break edzésre is eljutottam. Azt hiszem elég is ennyi a napi programjaimról, amúgy sem szeretek sokat írni ilyenről, de most főleg, ugyanis két dolog foglalkoztat igazán. Real Madrid, sorsdöntő mérkőzés következik, most kiderül mit ér valójában ez a csapat, ha sikerrel veszik az akadályt, név szerint a Liverpoolt, akkor még valami nagyot is alakíthatnak ebben az évben. Helyszín a Bernabeu Stadion, az időpont február 25. szerda 20:10, közvetítés az M1-en. Megint a szokásos, általam már a régebbiekben említett felfokozott várakozó érzés. Nagyon örülnék, ha sikerülne egy jó eredményt elérni, végre visszabillenne minden a rendes kerékvágásba, mivel a Blancok Európa, sőt mi több a Világ legeredményesebb alakulata is egyben. Másik dolog, ami elbújt a csúnya fejemben, nem ez így nem jó, kezdem máshogy. Tegnap este egy számomra nagyon kedves filmet láttam (A part), tipikusan az a típus, ami megfog, kevés ilyen van. Tele van jó gondolatokkal és most is lemértem, hogy sok minden változott az óta amióta utoljára láttam. Például az egyik ilyen: „a pillanat, amit átélsz, örökre benned marad” és ezt még nem tudom megmondani, hogy mennyire osztom, ez bonyolultabb dolog annál, de mindenképp olyan, amin érdemes elgondolkozni. Mert persze amit már átéltünk nem feledjük, de vajon ez érzésekre is igaz, vagy akarattal befolyásolható? Szóval nem egyértelmű, mondjuk ezért érdekes. :) Itt van még: „olyan voltam, mint bárki más, rettegtem az ismeretlentől” ez viszont igaz, magamon is éreztem már ezt, de szerintem ez más féle rettegés, mint amit a sötét utcán megélünk, a filmben biztosan mást jelentett, talán a saját magunkkal való szembenézést vagy saját problémánkkal való szembenézést inkább, amikor maga a tény felfogása nehezebb, mint a feldolgozása. Mindenképp érdemes megnézni, már csak a környezet gyönyörűsége miatt vagy az életmód miatt és itt függ össze a fentebb említett második dologgal, ami foglalkoztat. Teljesen eszembe jutatta a múltam egy szeletét, pontosabban az olasz országban eltöltött időszakot. Merthogy volt ilyen, nem kevesebb, mint hét éven keresztül minden nyár, iskola végétől iskola elejéig. Annyi az összefüggés e dolog és a film között, hogy mindkettő csodálatos, más világ, mint amit itt élünk és ismerünk. Rendkívül szerencsésnek érzem magam ez miatt, életem végéig élmény marad. Sőt ennél sokkal több, ott maradt bennem valami, vagy talán az ottani életből maradt bennem valami, valami, ami miatt sokszor érzem idegennek magam. Valószínűleg azért hagyott bennem ilyen mély nyomot, mert életem azon szakasza köthető ide, amikor kiszélesedett a látóköröm a világra, gyakorlatilag a gyerekkor és a felnőttkor határa, ami nagymértékben befolyásolja szerintem a továbbiakban a felfogásunkat, viselkedésünket. De ez az „énem” idehaza szinte teljesen el van nyomva, természetesen nem akarattal, csak egyszerűen nincs lehetőség a kibontakozásra. Ott minden más volt, tényleg, egy gyönyörű kis félszigeten voltam alig pár kilométeres. Régen halászfalú volt, mára üdülőparadicsommá nőtte ki magát és gondoljatok bele, hogy amikor nyaralni mentek az nem egy mindennapi dolog, azt évig, vannak, akik évekig várják. Akkor mindenki boldog, engedékeny, nincs veszekedés és rengeteg ilyen ember vett körül, ők voltak egy esetleg két hétig, utána megint mások és ők is csak boldogok, de ezt így nem lehet leírni. Csak talán picit érthetőbb így, de ez csak egy tényező a sok közül, ami kivételessé tette az akkori időszakot, már csak ebbe belegondolni is jó érzés, hogy bármerre néz az ember vidámságot lát. Ez nálunk nagyon nincs így, nyomasztó problémák, iskola, munkahely, tárgyalás, határidő… szükség van ezekre, de nekünk már a fejünkre nőtt. Nem attól lesz jobb, ha ezek megszűnnek, félre ne értsetek, itt merőben másról van szó, az alapvető változásoknak kellene bekövetkezni a gondolkodásmódunkat tekintve. Ahogy edzésen ma mondtuk, persze nem erre a témára, de igaz: „minden fejben dől el”. :) Tudom, hogy nehezen érthető így, igazából át kell érezni, de én egyszerűen vágyom már erre, hiányzik, nem akarok tovább így élni. Amit mi, vagy a nagy átlag, nem is legyen csak az, hogy amit én most megélek, az meg sem közelíti azt a szintet és ez nem pénz függvénye, mint ahogyan azt már leírtam, sokkal inkább felfogás. Egyébként vissza fogok térni Olaszországba, pontosan ugyanoda ahol voltam, a Nap szigete, ha más nem a nászutam első napját töltöm el ott, onnan tovább bármerre, ja persze Madridba, ott megnézni egy Real meccset, ezt már elterveztem, ez az első két-három nap programja. :) Többi a feleségemre lesz bízva, azzal ő gazdálkodhat, ha lesz, márpedig szeretnék. :) Na, mindent összevetve, meglepett nagyon, hogy pont most volt a tévében a part, mert éppen ezen járt napok óta az agyam, talán nem véletlen, nem tudom, nem tudom meddig tarthatom magam akaratom ellenére. Vissza akarok menni, nem tudom lehet-e, de egy biztos, (vissza)változásra van szükségem.

„…senki sem hitt bennem, ettől lettem én konok…” killakikitt

P.S.: MEGLEPETÉS PÉNTEKEN! ;)  

Ismételten visszatért az életembe az az érzés, hogy nincs időm valamire, sőt, nincs időm semmire. Szóval most írni sincs sok lehetőségem elmélkedni és társai, lehet csak egy gyors napirend analízisre telik, majd meglátjuk. Elkezdődött a német, suliban utolsó vizsgákhoz közeledve egyre csak gyorsul a tempó, egyre több dolgot zsúfolunk össze. Ma is hét csodálatosan izgalmas, de annál fárasztóbb órám volt, még így is igyekeztem jó legényke módjára a szünetben is germán szavakat tanulni, van belőle egy rakattal, azért szorítottam egy kis időt a Rubik kockámnak, megint barátkoztam vele is, régen nagyon bírtuk egymást. :) Lehet, nekiállok újfent komolyabban, még nem tudom, csak azt, hogy sok mindenben segített. Pl. le tudtam mérni, hogy mennyire vagyok fáradt, vagy épp hamarabb lefeküdtem aludni, egy-egy jobb eredmény miatt, egyszóval volt valami motivációs ereje az irányomban, jó lenne újra kamatoztatni, ha már más nem használ. Suli után voltunk pár minutumot a városba Pottal, majd hazavitt, hamarjában haraptam valamit aztán egy picit művelődtem sulira, összepakoltam a motyóm és mentünk is edzeni. Kivételesen break edzésre mentünk, helizni még, úgy ahogy tudok, csak közben hébe-hóba felültem és sikerült beütni a fejem, de semmi gond, jól vagyok, megúsztam pár púppal. :) Utána gyors haza (ismét), evés (ismét), ivás (szintén), nekiálltam németezni (megint) – Réka ezennel is köszi a segítséget „újrakezdetinehésségek” jó lufi fújást :D – lassan kezdődik egy meccs is, UEFA kupa és ha minden igaz sikerül szemügyre vennem, persze szigorúan németül. Sajna ma nem tudtam bentmaradni a többiekkel edzés után egy kicsit „lazulni” és ha előre tekintek, akkor még nagyon sok ilyet látok, méghozzá elképzelhető, hogy ez lesz az átlagos. :S Ja, amúgy a minap eszembe jutott valami, nem túl érdekes, de azért megosztom veletek, szóval; ha az emók azt mondják magukról, hogy végtelenül érzelmesek, akkor miért csak a negatív skáláját élik meg az érzelemviláguknak? Vagyis én erre gondolok, mivel szerintem hülyeség lenne vidám embereket folyton sírósnak aposztrofálni. Nem beszélve az öltözködésükről, az sem valami vidám, bár én jót szoktam egy-kettőn nevetni. :) Félre ne értsétek nem bántásképp hoztam fel, pusztán csak a kíváncsiság vezérelt. Na viszont most ezt meghagyom nektek, tárjátok fel ti a tényeket, ha valaki valami érdekesre jön rá akkor akár meg is oszthatja velem, nekem most el kell sietnem, kezdődik a meccs. Remélem azért a továbbiakban sikerült tartalmasabban összeszedni a gondolataimat, majd teszek róla ígérem, vagy csak akkor írok, ha kizárólagosan tudok figyelni a betűvetésre. De a napokban lesz egy meglepim! ;) Kicsit szóismétlek, kicsit helytelen szórend, kicsit hiányérzetem van a végével kapcsolatban, első kettő megbocsájtható, de utóbbi nem. Ennek következtében beszámolok valamiről, ami megfogott nemrégiben:

Egy szőke pszichológusnő az iskolában kap állást. Rögtön az első nap meglát egy fiút, aki nem futkározik a többiekkel, csak áll magában. Odamegy hozzá és megkérdezi:
– Jól érzed magad?
– Jól.
– Akkor miért nem futkározol a többi fiúval?
– Mert én vagyok a kapus…

Najó, kettő viccem van és be kell írnom a másikat is, mert különben nem tudnék elaludni. :)

 Kígyó vadul szotyolázik. Arra megy a nyuszi:
- Kígyó, adj egy marékkal!
- Anyádat, nyuszika!

Leírhatatlanul mókás  :D hú erről jut eszembe, kedves Rejtett szám, hiába csörgetsz, nem látok nagy esélyt arra, hogy visszahívjalak. Találd ki miért! :D

Jóéjt!
S.



A mai nap után egyenesen a legszerencsésebb embernek titulálom magam, két okból kifolyólag jutottam erre az álláspontra; egy, nem írtam semmiből sem dolgozatot, ez felettébb pozitív történés, ha azt vesszük, mennyit készültem így vasárnapról hétfőre virradó éjszaka. és kettő, nyolcszor próbáltam hapcizni, de nem jött össze, viszont a kilencedik nyert, nagyon jó érzés volt. xD

Mint kitalálhattátok, a tegnap estét nem tanulással töltöttem – na jó nem vagyok erre se büszke se nem örülök neki, de egyszer csak szabad nekem is ilyet csinálni – egy szó mint száz a doboz (tv) előtt ragadtam és beszippantott, mert kivételesen valami érdekeset találtam. Méghozzá Charles Darwin-ról, múlt héten volt a születésnapja és gondolom ezen apropóból. Eddig is evolucionistának vallottam magam és olvastam is róla sokat, de ez most Darwin saját szemszögéből mutatta be, no nem a fajelméletet, hanem ahogy eljutott addig. Utazása kezdetén még hitt egy felsőbbrendű teremtőben, úgy tervezte, hogy visszaérkezése után papnak áll. Erről a lassú, de tanulságos „folyamatról” vagy szemléletváltásról szólt a film. Először egy számomra régóta kedves helyen, Galapagos szigetén rendült meg benne valami, elgondolkozott azon, hogy ha a földön talál egy adag sárkupacot akkor senki sem kérdőjelezi meg, hogy azt valaki odavitte volna, nem feltételezik a külső beavatkozást, mert olyan egyszerű, de amikor megnézett egy bogarat ugyanott, akkor azt érezte, hogy ezt csak egy magasabb hatalom hozhatta létre, hiszen olyan tökéletes, a természet olyan sokszínű – ez így még alá is támasztotta az addigi véleményét, egy átlag ember meg is állt volna itt és örömmel nyugtázta volna gondolatmenetének jogosságát, ám ő nem – észrevette, hogy útja során nagyon hasonló madarakkal találkozott, ám mégis különböztek. Hogy miért? Azt akkor még nem tudta megmondani, de nem értette, hiszen ha valaki teremtette őket, akkor állandó, viszont értelmetlen majdnem ugyanolyant létrehozni, mint ami már létezik. Galapagos-t elhagyva a nyíltvízen összegezte az addig begyűjtött leleteit és ekkor döbbent rá arra, amit ma már tudunk, hogy az egyedek ugyanabba a fajba tartoztak csak egy részük, földrajzi elhelyezkedéstől függően fejlődött tovább illtetve vissza. Itt változott meg benne valami, amikor rájött, hogy az élőlények fajfenntartásuk képesek alkalmazkodni a környezethez, és ha ez igaz, akkor kizárható a felsőbbrendű teremtés. Hiszen ha ilyen rövid idő alatt már tapasztalja a változásokat, akkor mi lehet, ha továbbvetíti ezt a jövőbe? Fajok foknak kihalni, születni és átalakulni, ami egy tollvonással átírható a múltra is. Érdekes volt mindezt egy egyetemen teológiát tanult ember „szájából” hallani, hazaérkezése után elvetette a papi életpályát és minden idejét A fajok elmélete című tudományos könyv megírására fordította. Több mint húsz évet dolgozott rajta titokban, mert az emberek legjobb esetben is elítélték volna, szinte csak a közvetlen ismerősei tudtak a dologról, vagy sejtették, hogy készül valami.

Érdekes volt, ilyen megvilágításban még nem láttam ezt a kérdést, de pont illett a tegnapi bejegyzésemre, pontosabban arra, hogy ha a dolgokat egyszerűségüknél fogva próbáljuk megközelíteni akkor juthatunk messzebb is és kitartó munkával kerülhet fény a részletekre is, de ehhez mindenképp, kell egy adag kíváncsiság és kitartás. Húú, csak fele olyan jól tudnám kifejezni magam, mint amennyire szeretném, akkor már fele annyira se lenne rossz, így estefele eStefelé. :)

Most megyek, iszom egy kis tejet, mert az egészséges és edzettem is, kell az energia minden szinten, tanulok picit, zenét hallgatok, ami most már megint jó. De még nem linkelek, pedig van egy új kedvenc, lehet később, lehet soha, nem tudom. :) Rövidre veszem a végét, hamar el akarok menni aludni, mostanában nem pihenem ki magam és ez mindenre kihat, sajnos az írásaimra is, de ez legyen a legnagyobb bajom, többek között anya is rám szólt ez miatt, igaza is van. Úgyhogy jóéjt mindenkinek – régen írtam, hogy felesleges jóéjt kívánnom, amikor este írok, mert nem biztos, hogy ti is akkor olvassátok. nos, attól még, ha nappal olvassátok, nagyvalószínűséggel a közeljövőben fogtok aludni, magyarul simán tökjó a jóéjt – vagyis jóéjt! :)

Csak sikerüljenek, ennél többet el sem árulok senkinek. Na, jó egy picivel többet, pontosabban két dologról van szó, egy valóban nagyról és egy olyanról, aminek az eszmei értéke nagy. Ma végig ezeken törtem a szürke állományom, vajon mit hogyan lehet, és ha valamire rákattanok, akkor azt mindenképp el is akarom érni :) szóval sikerülnie kell. Nos, mielőtt úgy nagyon belemerülhettem volna így 22:14-kor a betűvetésbe, el kell mennem, kihagyhatatlan ajánlatom érkezett. :D

 

Potti - "Ha valaki szivárványt akar, el kell viselnie az esőt is." üzenete:

 

eljössz velem tescoba?

† S       *a fejlődéshez akadály kell üzenete:

most?

† S       *a fejlődéshez akadály kell üzenete:

:D

Potti - "Ha valaki szivárványt akar, el kell viselnie az esőt is." üzenete:

 

aha

† S       *a fejlődéshez akadály kell üzenete:

ha értemjössz ja

† S       *a fejlődéshez akadály kell üzenete:

:D

Potti - "Ha valaki szivárványt akar, el kell viselnie az esőt is." üzenete:

 

oké

Potti - "Ha valaki szivárványt akar, el kell viselnie az esőt is." üzenete:

 

akkor

Potti - "Ha valaki szivárványt akar, el kell viselnie az esőt is." üzenete:

 

10 perc és ottvagyok

Potti - "Ha valaki szivárványt akar, el kell viselnie az esőt is." üzenete:

 

ok?

Potti - "Ha valaki szivárványt akar, el kell viselnie az esőt is." üzenete:

készülj :D

 

Hihetetlen, hogy amikor eltervez valamit az illető, akkor mennyire nem szokott sikerülni, én ma filozofálgatni akartam…de mondjuk ez nálunk fokozottan igaz, külön-külön is személyekre lebontva, de ha együtt vagyunk, akkor végképp történnek előre beláthatatlan dolgok. Folytköv. ha hazavetődtem. :D

23:13 – Hazaértem és büszkén jelentem, senki sem fog éhen halni, Pott biztos nem! Vettem magamnak egy energiaitalt, hátha holnap túlságosan enervált leszek. :) Kezdek rákattanni, már előre gondolok a vizsgaidőszakra, akkor biztosan jól fog jönni, bár akkor lehet nem is kéne sokat innom belőle, mert immunis leszek rá és esetleg más agydopping után kell kutatnom. Eddig mondjuk, ami nagyon bevált az a szőlőcukor, noha lehet csak bebeszéltem, de érettségin a Cappy (csak multivitaminos) szőllőcuki combo nagyon bejött. Tényleg, ilyesformát is milyen rég ittam, vagy ha ittam is nem emlékszem, pedig mióta az eszem tudom nagyon szeretem.

Ma még mindig továbbtanulási papírokat töltögettünk anyával – csak, hogy másról is szó essen, hátha nem érdekel mindenkit a Cappy monológom – sokkal több dolog kell hozzá, mint azt, ahogy ezt megelőzőleg gondoltam, ezt azt fénymásolni stb. De mégis ezek olyan jóleső „gondok”. :) Utána, elindultam nyakamban a fényképezőmmel, aztán mégis Potteréknél kötöttem ki, ahol egész estig youtündéren nézegettünk régi zenéket, úgyhogy miután hazaértem egyből mozgósítottam mindenkit és leadtam a listám. Ezúton is köszi Rékának akinek olyan rendkívüli a járásfelismerő architektúrája. Minap is rám kiabálta valaki a nevem az éjszaka közepén kb. fél 8-kor és hát igen ő volt, számomra látóhatáron túl, de ő nagyon jól elmagyarázta nekem a járásom jellegzetes és felismerhető, hát persze. :) Lényeg, megint van sok régiúj zeném, lépésről lépésre bővül a gyűjtemény. Voltaképpen az élet is így épül fel, vagy vegyük például a tudást, csak lépésről lépésre. Talán két részre tudnám szedni, az egyik, amit az ember magától tanul meg, magától jön rá, de ez elég ritka dolog. Kivételesek az ilyen humanoidok, tudósok, felfedezők, nagyon becsülendő, amit csinálnak. Ők viszik előre a világot felkavarván az álló vizet. A másik, amit tapasztalunk, tehát empirikus úton szerezzük meg. Gyerekkorunkban megégetjük a kezünket, onnantól tudjuk, hogy a tűz meleg és nem jó hozzáérni. Utána járunk iskolába, ahol átadják nekünk a tudást, tapasztalatot és rajtunk múlik, mennyire fogadjuk be. Ha teljesen bele tudjuk gondolni magunkat, vagy megfigyeljük, akkor személyes tapasztalatainkká válhatnak és talán ez az a pont, amikor megtanulunk valamit. Nekem személy szerint, sokkal könnyebb úgy tanulni, hogy egyszer elolvasom figyelmesen, minthogy magoljam tízszer. Talán pont ez miatt, ebben nem vagyok biztos, még. :) Olyan világban szeretnék élni, ahol mindenki magától jön rá a dolgokra és én vagyok a legbutább. Legbutább itt is lehetek, viszont, hogy mindneki ilyen okos legyen az nem valószínű. Sajnos nagyon fáradt vagyok, le kéne feküdnöm, pedig igazán élvezem ezt a témát, biztos ebből is tanulok, vagy mindenből, amit csinálok. Ettől csak többek leszünk nap mint nap, az életünk egy folyamatos fejlődésnek deklarálható. Soha sincs vége, vagy ha valaki elérte (amit erősen kétlek, sőt ki merem jelenteni, hogy ilyen nincs), akkor nagyon multiszkilles szerzet lehet az biztos, egyesek meg Istennek becézik… :D Viccet félretéve egy ősrégi Raptorz zene jutott eszembe, annak különösen egy része, pár sor, mely így szól:

van aki tisztel, van aki megvet
van aki még csak észre sem vett
de ettől nem érek kevesebbet
csak minden nappal egyel többet

És ilyenkor döbbenek rá, hogy ezek mennyire igaz dolgok és mennyire van mondanivalójuk. Nem pont ebben az esetben, mert ez az idézet régóta tetszik és adom is, de olyan jó érzés rájönni valamire, még ha teljesen nyilvánvaló, akkor is, magamtól jöttem rá és nekem ez kell. Ennek vagyok a szenvedélybetege, többek között ennek, de még vagy rengeteg dolognak, sport… de nem bánom, remélem előre és nem hátra visz. Más cigizik meg iszik, én definiálgatok. :)  Na de most megyek, meghatározom az ágyam koordinátáit és teleportálok. Amúgy új mail címem van: bibasandor@indamail.hu, de nem biztos. :)

Álmodjatok szépeket és aludjatok jól, ez parancs!

Röviden annyit a mai napról, hogy tesin kézenállást osztályoztak…:))

Na de most jöhetnek a komolyabb dolgok, tegnap írtam Fitzgerald-ról és arról, hogy szorítok egy remek eredmény elérésében. Nyertek, ismét két touchdown fűződik a nevéhez és a Pro Bowl MVP-je lett, azaz a legértékesebb játékosa. Szenzációs ez az ember. A közvetítés során elhangzott, hogy hajlandó lemondani a fizetése egy részéről csapattársa javára, ha marad. Azt hiszem, ezt már nem lehet fokozni tovább, az én szememben már ott lebeg a glória a feje felett. :)

Na most ezt beírom, egész nap ez megy a fejembe és nem tudok szabadulni tőle, valamikor jó de van, hogy már idegesít:

Hullhat eső "Vagy!" fújhat szél
Az aki hisz és nem fél bizony mindent túlél
Új nap ébred "És!" Új szelek fújnak,
A gondok el múlnak és a sebek begyógyulnak
Hidd el történhet bármi nem kell meghátrálni
Csak állni a sarat bár ez piszkosul tud fájni
Kivárni és a pillanattal válni eggyé,
Így a "Soha többé" helyét átveszi a "Mindörökké"...

Húú bocs, de ez muszáj volt.. :)

A nap többi részében a továbbtanulási papírjaimat töltöttük ki, beszéltünk telefonon a dékánnal. :D Majd a városban lazítottam, gyakoroltunk egy kis csocsót és Potter unaloműző és kevés valóságtartalommal rendelkező képén nevettünk. Igen így 1000x is mókás volt, mintha még senkitől se hallottam volna. Amúgy is semmi hasonlóság nincs és mindent tagadok, de ami igazán vicces volt, hogy megtudtam; E.I. Madridban született, hát ez rendesen betett. :)

Kivárni és a pillanattal válni eggyé,
Így a "Soha többé" helyét átveszi a "Mindörökké"... Mindörökké. Mindörökké. Mindörökké.

 :)

P.S.:

Gida nagyon Boldog Szülinapot! ;)

Így cirka egy héttel a Super Bowl után kezd lerakódni bennem az a sok új élmény, ami azon az éjszakán ért. A várakozás a szokásosnál felfokozottabb volt, világszinten, országszinten, városszinten, de ami a legfontosabb; barátikörszinten és nálam is. Napokkal előtte elkezdtünk helyet találni a közös meccsnézés számára, ami elsőre nem tűnt zökkenőmentesnek, mivel jelentéktelen városban lakunk.. de választási lehetőségek híján, ezt a kérdést mégis hamar sikerült abszolválni. Gyorsan nekiláttunk plakátokat készíteni, név szerint Potter, bár ide „művésznevet” is írhattam volna, én ebben a feladatban csak, mint elbíráló vettem részt, de ahogyan utólag kiderült ezekre semmi szükségünk nem volt. :) Mindent összevetve, volt már helyünk, ahol figyelemmel követhettük az eseményeket, az információkat továbbítottuk a környezetünkben, már csak mérkőzésnek kellett volna kezdődnie, de vissza volt még 3-4 végtelenül lassan múló nap. Folyamatosan az órámat bámultam és számolgattam a még hátralévő időt, melyet elsőre elégedetten konstatáltam, hiszen akár percek is elteltek az utolsó kontroll óta, de ez hamar elmúlt és ismét jött az érzés, hogy még mennyi van vissza, azt hiszem ezt valóban intenzív várakozásnak lehet nevezni, de ha egyszer ilyen vagyok?! :) Teljes mértékben át tudom élni a többek között sporttal kapcsolatos dolgokat, de akár említhettem volna a zenét is, csak jelen esetben ez egy elég idegen gondolat lenne. Minek várnám kicsit, ha nagyon is várhatom? :) Régebben még nem tudtam, hogy ez valóban jó dolog-e, de mára már egyre jobban élvezem és eszem ágában sincs tiltakozni ellene. Úgy gondolom, hogy aki ezt nem érzi át, akár csak minimális szinten, az ezáltal kevesebb ember. És itt nem az amerikai fociról van szó, vagy egyéb sportágakról, hanem magáról a sportról és arról, amit ez jelent, vagy ad nekünk. Mindenképp plusz dolog és jó nagy adagban pozitív is, még ha vannak rossz oldalai is, gondolok itt a sérülésekre, vagy ha épp nem megy jól edzésen és megszólnak, de ez mind arra sarkall, hogy jobb legyek, ne adjam fel, ami összegségében hozzájárul a személyiségül kialakulásához, egyfajta személyiségfejlesztéshez, rá leszünk, csúnya szóval; kényszerítve a győztes mentalitás elsajátításához. Megízleljük a győzelem édes ízét és a vereség savanyú, keserű érzését, amit onnantól kezdve mindennél jobban el akarunk kerülni. Van egy kedvenc idézetem, a sok közül, ami így szól: „a fejlődéshez akadály kell”. Én ezt olyan szinten adom, hogy áhh :) egyszerűen nem nyerhetünk folyamatosan, tudnunk kell emelt fővel veszíteni és minél több konzekvenciát levonni, ha muszáj, de amíg egy cseppnyi esély is mutatkozik ennek elkerülésére akkor azt ki kell használni. Ha gyermekeim lesznek, mégpedig szeretnék, akkor nagyon örülnék annak, ha kipróbálnák magukat a számukra testhezálló sportágban és rátalálnának erre az útra. De ez csak egy fogaskerék a gépezetben, ahol még rengeteg további összetevő található. Egyrészt írtam eddig a lelki tényezőről, de ott van még az ugyanakkora százalékban szignifikáns fizikai faktor is. Szintén csak oda tudok kitérni, hogy aki sportol, mozog, legyen az breaktáncos vagy hosszútávfutó, másként éli életét, mint lusta társai. Főleg a mai világban, ahol a sarkon lévő kisboltba is kocsival megyünk le, elkerülhetetlen a mozgás egészségünk megőrzése érdekében, persze nem garancia, mert sajnos nem az. De jó nagy mértékben meglöki azért szervezetünk ellenálló képességét. Ugyanakkor nem hagyjuk el magunkat, nem hízunk el, kevesebb káros anyag marad a testünkben. És, hogy ne tudjam különválasztani a fizikai valamint szellemi tényezőket, még nyugodtabbak is azok az emberek, akik levezetik az addig felgyülemlett feszültséget, más szóval kevésbé kicsapongó életet élnek, mint a deviáns átlag.

És ezzel a rövidnek nem nevezhető kitérővel el is jutottunk a Tampában rendezett XLIII. Super Bowl napjáig. :) A napok órákká, az órák pedig szép lassacskán percekké olvadtak. Helyek előre lefoglalva, befészkeltük magunkat, rendeltünk hamburgereket amolyan óriás fajtát, csak azért, hogy még jobban adjunk az érzésnek. Végre eljött a várva várt kezdőrúgás és a mi szemünk úgy csillogott, mint a lázas kisgyerekeké. :) Sajnos a mérkőzés nem, úgy indult, mint ahogyan arra azt megelőzőleg számítottam. Gyors pittsburghi touchdown és aez előnyüket egyre csak növelték. Én személy szerint az Arizona Cardinals-nak szurkoltam, sokkal esélytelenebbek voltak, sőt a liga egyik legrosszabb csapata, a rájátszásba kerülésük is hatalmas meglepetést okozott, szinte sokkolták vele a közvéleményt. De ez nem volt elég többet akartak, a döntőbejutást. Innen új mottója lett a csapatnak: „We Shocked the World”.

Valóban tovább sokkolták a világot, ugyanis a feljavult védelmének és az addig is szenzációs, többek között Fitzgerald nevével fémjelzett támadóegységének köszönhetően ők léphettek pályára vasárnap a Lombardi trófeáért. Többek között ezért volt szimpatikus számomra a Cards, de volt még egy tényező, ami elég erőteljesen közrejátszott, név szerint a fentebb említett: Jr. Larry Fitzerald. Számomra ő az ideális sportoló megtestesítője, sőt ennél sokkal több példakép az emberek számára és hős lett a drámai körülmények között elveszített döntőben is. Ezzel nem árultam el sokat, kikapott az Arizona és ezúton is gratulálok a Steelers-nek. De amit Fitzgerlad játszott ezen a meccsen az bámulatos, a második touchdownjával még a mérkőzés vége előtt 35 másodperccel vezettek, ő nem tehetett a védelem hibájáról, megtett mindent. Szerzett pontjait kategorikusan a pár évvel ezelőtt elhunyt édesanyjának ajánlotta, s ezzel tanúbizonyságot tett arról, hogy mekkora sportember valójában és lehet, hogy a liga egyik, ha nem a legjobb elkapója, de ami a legfontosabb, hogy helyén van a szíve, ami rengeteg játékosból hiányzik. Az apukája is jelen volt a meccsen, mi több idősebb Larry Fitzgerald sportújságíró és a munkáját teljesítette. Érdekes lehetett számára, hogy a fia ilyen magasságokig elért, bár ő megígérte, hogy objektíven fog beszámolni a történtekről és ha kell negatív kritikával is illeti gyermekét, aki erre végül nem szolgált rá, sokkal inkább az ellenkezőjére. És az apukája büszke lehetett rá…
Rendkívül értelmes embernek tartják, pályán kívüli nyilatkozatai kiemelik a sorból. Ő egy olyan valaki, aki soha sem adja fel. A mai nap folyamán Por Bowl lesz, ez amolyan all-starr gála, csak amerikaifociban, remélem sikerül egy újabb szenzációs eredménnyel előrukkolnia, én szorítok neki. :)

Most van egy kis dolgom, pontosabban a szülinapom ünneplejük, sajnos csak most tudott összeülni a nagy család. Köszi, hogy elolvastatok.

Gyurmázás közben hallottam, valami rossz diszkós remixben, itt az igazi. :) Lehet, hogy már nem írok, sok dolgom van és vele fordítottan arányosan kevés kedvem.

Boldog névnapot Vikik!

Hali.

Szeretem az ilyen napokat, végre sikerült egy jót edzeni. Hihetetlen, hogy mennyit számít az, hogy kialudtam magam előtte és nem fáradtan mentem le, valamit az, hogy enni is sikerült a megfelelő mennyiségben. Jó tudom ez nem egy fontos szegmens nektek, de nagyon jó így edzeni, van hozzá kedve az embernek és ebben az esetben én vagyok az ember. :) Ment is minden a helyes kerékvágásban :) 

Hazaértem, csináltam magamnak egy különleges turmixot; banán + tej + tojásfehérje. - Csak, hogy holnap is így tudjak gyúrmázni. :) - ...hát jobb volt, mint ahogy hangzik, szóval már ilyet is tudok főzni :D 

Ma nem veszem hosszúra, ezért a mai zene aaa… nem lesz zene, egy kis jókedvcsináló lesz :) Szó szerint nevetséges, de bármennyire is nevetséges, működik. Sokat lehetne erről is beszélni, csak sikerült ma is nagyon elfáradnom és szeretnék már befeküdni :) Pedig preferálom az ilyen témákat :D

http://adindahouse.wordpress.com/2008/11/30/ongerjeszto-nevetes/

Várom a kommenteket a hatásfokáról! :) JóeStét ;)