Most jött el az a várva várt pillanat, hogy kimondjam; nem tudok aludni. Pedig még direkt korán le is feküdtem, gondolván arra milyen apró kis nüánszok döntenek, vagy épp mire kell figyelni, leírni, kihallani. De nem, nem jön össze, izgulok, tanulni már nem akarok, csak idegesítene, meg amúgy is túl nagy mázli faktort látok (sajnos) a dologba. Tegyük fel, hogy egy humanoid elmegy vizsgázni és sikerül neki, de lehet, hogy ugyanez a humanoid ugyanezzel a tudással csak kevesebb szerencsével az utolsók között kullogott volna. Ez így nem reális, mások elvárásainak kell megfelelni, az pedig nem egy szabatos tudomány. Valójában nem is a saját tudásodról kapsz képet, hanem ez inkább tudás és szerencse combo, a tanulással pedig növelni tudod a szerencse faktorát, de ezzel egyenesen arányosan a bukás mértékét is. Jobbesetben mindenki volt már úgy, hogy hűdetanult erre vagy arra a vizsgára és olyankor – én legalábbis – azt veszi észre magán, hogy jobban fél, van veszíteni való. Jójó, sokan mondják, hogy „ebben a világban el kell adni magad fiam” vagy „meg kell tanulnod eladni a tudásod” ez rendben is van, szerintem is így helyes, csak én ezalatt nem azt értem, hogy valaki odamegy nagy arccal és negyedakkora tudással, de mégis ő távozik pozitív eredménnyel. Ez kifejezetten szúrja a szemem, nem pont azok részéről, akik így keresik kenyerüket, hanem akik nem veszik észre a valós tudást, de ez társadalmi probléma, nem csak egy-egy embernél leledzik. A mi világunkban az arc és a tudás arányát kéne minimum 1:1-re kihozni. Nekem valahogy, mindig az volt szimpatikus, sőőt tovább megyek, én sokkal inkább arra néztem fel – és a mai napig vallom is – akire ha ránézel, nem veszel észre az égvilágon semmi különöset, egy átlagember, de ha már váltasz vele két szót azonnal észrevehető lesz a különbség. Akárhogy csűröm csavarom, zenében is ezeket találtam meg, halk szavú, dallamos technikás alap, esetleg bonyolultabb dob, ez az ami nekem kell, mert sokkal jobb rímei vannak, vagy jobban hangsúlyoz mint aki kiabál a zenéibe és csillivilli alapjai vannak, mert a plázacica csak erre tudja rázni a buliba és ez nem ok, túlságosan elment a pénz irányába, mintsem az értékek domináljanak… Ekkor jut mindig eszembe egy idézet, mely szerint „stílus is kell, nem csak a ruha öltöztet”. Azt hiszem, ehhez nem kell több komment, viszont annál több alvás, be is fekszem, elálmosodtam magamtól, szóval, aki már ennél a sornál tart készüljön mindjárt jön a sok ZzZzzz a feje fölé, ha nem vesznek fel, akkor szabadalmaztatom magam mint alatatóS. he he he :)

Csak, hogy valami igazi humor is legyen a végén: Reks - Say Goodnight (produced by Dj Premier



he he hee

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.