Eljött az idő, több tekintetben is. Pár órán belül induok(unk) négy napra Balatonra, elvileg jó lesz. Mondandóm szempontjából másodvonalban, de mondanivalómat tekintve elsősorban – így lesznek elsőkből utolsók – a blogomról szeretnék pár keresetlen szót ejteni. Napok híján az egy évet súroljuk, megéltünk rengetegmindent és rengetegszer segített, hogy kiadjam magamból az éppen felgyülemlett feszültséget, vagy csak elkalandoztam és jobbnak láttam lejegyezni, ilyen formában még egyszer végigtekinteni, ezért is írtam többes számban, tagadhatatlanul az életem részévé vált. De… de ennek most vége! Sajnos mára már az időkészletem is vészesen megcsappant, természetesen továbbra is tartom, hogy arra van időnk, amire csak szeretnénk. De nem csak erről van szó, fontos, hogy ha ilyesféle dologba kezdünk, azt saját akaratunkra tegyük, azaz akaratunk ellenére ne.. nem is az írás iránti ambícióval van bajom, hiszen írok amúgy is eleget. A legutolsó „merénylet” egy harminckét oldalas újságcikk volt, mely honlap formájában is napvilágot lát nemsokára, ez még annyira nem is különleges, de témáját tekintve a gyermekvállalás és a szülés levezetése volt. Egy szó mint száz, simán levezetnék most egy szülést, különleges légzéstechnikákkal, majd akár a babajógában is segítséget tudok nyújtani. :D Még nem tudom, mihez kezdek ezzel a sok, szinte már túl soknak érzett plusz információval, nem mostanában terveztem, hogy gyermeket indukálok. :D Na nem akarom ám hosszúra fogni a „búcsúzást” hiszen itt nem is erről van szó, aki akart eddig is elért valós fizikai formában, vagy esetleg az internet csodáján keresztül, aki eddig nem, az még szintén megteheti, egyszerűen csak felületet váltunk a kommunikációra. All I Can Do ;) Gondolkoztam azon is, hogy mi legyen az eddigi bejegyzésekkel, esetleg töröljem, vagy maradjanak, de egyelőre az utóbbi mellett döntöttem, szóval nosztalgiai szempontokat figyelembe véve olvashatóak maradnak, újak maximum csak kivételes esetekben kerülnek fel, mindenképp meghagyok magamnak egy kiskaput, hátha rám jön egyszer és végtére is még mindig az én blogom. :) Magánéleti változásaimról nem tudom mit kéne említenem, van egy rakat. Azt hiszem, ezt már átmenekítem, privát formulába, helyem, időm és kedvem sincs már, mellesleg a személyes dolgaimat eddig sem jegyeztem le teljes részletességgel. Most valami frappáns befejezés kéne, de nekem a tegnapi tizenkilenc hullócsillag (ez már durván sok kívánság) után csak egy dolog jut eszembe: la la la la NEW WORLD



béke. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.