Ismételten visszatért az életembe az az érzés, hogy nincs időm valamire, sőt, nincs időm semmire. Szóval most írni sincs sok lehetőségem elmélkedni és társai, lehet csak egy gyors napirend analízisre telik, majd meglátjuk. Elkezdődött a német, suliban utolsó vizsgákhoz közeledve egyre csak gyorsul a tempó, egyre több dolgot zsúfolunk össze. Ma is hét csodálatosan izgalmas, de annál fárasztóbb órám volt, még így is igyekeztem jó legényke módjára a szünetben is germán szavakat tanulni, van belőle egy rakattal, azért szorítottam egy kis időt a Rubik kockámnak, megint barátkoztam vele is, régen nagyon bírtuk egymást. :) Lehet, nekiállok újfent komolyabban, még nem tudom, csak azt, hogy sok mindenben segített. Pl. le tudtam mérni, hogy mennyire vagyok fáradt, vagy épp hamarabb lefeküdtem aludni, egy-egy jobb eredmény miatt, egyszóval volt valami motivációs ereje az irányomban, jó lenne újra kamatoztatni, ha már más nem használ. Suli után voltunk pár minutumot a városba Pottal, majd hazavitt, hamarjában haraptam valamit aztán egy picit művelődtem sulira, összepakoltam a motyóm és mentünk is edzeni. Kivételesen break edzésre mentünk, helizni még, úgy ahogy tudok, csak közben hébe-hóba felültem és sikerült beütni a fejem, de semmi gond, jól vagyok, megúsztam pár púppal. :) Utána gyors haza (ismét), evés (ismét), ivás (szintén), nekiálltam németezni (megint) – Réka ezennel is köszi a segítséget „újrakezdetinehésségek” jó lufi fújást :D – lassan kezdődik egy meccs is, UEFA kupa és ha minden igaz sikerül szemügyre vennem, persze szigorúan németül. Sajna ma nem tudtam bentmaradni a többiekkel edzés után egy kicsit „lazulni” és ha előre tekintek, akkor még nagyon sok ilyet látok, méghozzá elképzelhető, hogy ez lesz az átlagos. :S Ja, amúgy a minap eszembe jutott valami, nem túl érdekes, de azért megosztom veletek, szóval; ha az emók azt mondják magukról, hogy végtelenül érzelmesek, akkor miért csak a negatív skáláját élik meg az érzelemviláguknak? Vagyis én erre gondolok, mivel szerintem hülyeség lenne vidám embereket folyton sírósnak aposztrofálni. Nem beszélve az öltözködésükről, az sem valami vidám, bár én jót szoktam egy-kettőn nevetni. :) Félre ne értsétek nem bántásképp hoztam fel, pusztán csak a kíváncsiság vezérelt. Na viszont most ezt meghagyom nektek, tárjátok fel ti a tényeket, ha valaki valami érdekesre jön rá akkor akár meg is oszthatja velem, nekem most el kell sietnem, kezdődik a meccs. Remélem azért a továbbiakban sikerült tartalmasabban összeszedni a gondolataimat, majd teszek róla ígérem, vagy csak akkor írok, ha kizárólagosan tudok figyelni a betűvetésre. De a napokban lesz egy meglepim! ;) Kicsit szóismétlek, kicsit helytelen szórend, kicsit hiányérzetem van a végével kapcsolatban, első kettő megbocsájtható, de utóbbi nem. Ennek következtében beszámolok valamiről, ami megfogott nemrégiben:

Egy szőke pszichológusnő az iskolában kap állást. Rögtön az első nap meglát egy fiút, aki nem futkározik a többiekkel, csak áll magában. Odamegy hozzá és megkérdezi:
– Jól érzed magad?
– Jól.
– Akkor miért nem futkározol a többi fiúval?
– Mert én vagyok a kapus…

Najó, kettő viccem van és be kell írnom a másikat is, mert különben nem tudnék elaludni. :)

 Kígyó vadul szotyolázik. Arra megy a nyuszi:
- Kígyó, adj egy marékkal!
- Anyádat, nyuszika!

Leírhatatlanul mókás  :D hú erről jut eszembe, kedves Rejtett szám, hiába csörgetsz, nem látok nagy esélyt arra, hogy visszahívjalak. Találd ki miért! :D

Jóéjt!
S.



A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.