Észveszejtő sebességgel halad most az idő, gyorsabb, mint valaha, túlmutat rajtunk és nemes egyszerűséggel lehagy minket. Nap nap után, folyamatos körforgás, ez mind, amit észlelek ebből és talán azt, hogy kezdek belefásulni. Beteszek egy zenét, jönnek a gondolatok is, elkezdek írni, vagy rajzolgatok valamit, de nem adja vissza azt, amin a fejemet töröm. Ma vizsgáztam, ezen is átléptem és még csak meg sem érintett. Egyetlen színes foltja az volt, amikor anya megjegyezte, hogy „most ne a tapsi hapsis nyakkendőmet vegyem fel”. Többiek tömött sorokban gyülekeztek az iskola előtt, mindenki arcán mély félelem tükröződött „hol a nyugtatóm?” bekiabálások, én pedig feleszméltem, hogy épp zenét hallgatok és egy energiai italt tuszkolok magamba, hogy el ne aludjak. Vizsgarutin? nem tudom, nem hiszem, szinte időm sincs, izgulni egy-egy vizsga, vagy fellépés előtt. Eddig mindig tettem, folyton izgultam, mindenért és mindenkiért, persze nem rosszértelemben. Örülök, hogy nekifutottam ennek a gondolatnak, nem akarom elunni magam, főleg, ha a körülmények sem ebbe az irányba terelnek. Nem tudom miért, de boldog lettem ettől, magától a felismeréstől, nem tudom mennyire érthető, mondjuk sohasem az egyszerűségemről voltam híres. De nemsokára megyek, olvasok, szereztem egy érdekes és ritka könyvet, mely az: 1871-1880-ik években Magyarországban megfigyelt hullócsillagok pályaelemei címet viseli, Kövesligethy Radó tolmácsolásában. Utána elmegyek futni, vagy Olaszországot intézni, vagy ha azt lekésem, akkor beszélni róla a többiekkel, már ez teljesen vidámmá tesz, hát még amikor koreózni is nekiálltunk/unk e végett. Az is eszembe jutott, hogy szinte már nyár van, ami az időt illeti minden bizonnyal, említettem is Csabinak, hogy ilyenkor kell futni, délben, az erőnlét fontos. :) Sajnos most mennem kell, nem tudom befejezni amit akartam, sebaj, így lesz egyedi vagy valami ilyesmi. Hagyok még egy idézetet, mert csak úgy, minden(kinek) jót!

Mert álom a bûn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Karinthy Frigyes: Előszó

Maaaajdnem elfelejtettem, főcsoport döntőben a Red Wings! (H)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.