Újabb átlagoS nap a Matrixban... mely meglehetősen korán reggel kilenc körül kezdődött. Az első emlékem, hogy csörög a vezetékes az ágyam mellett, wtf érzések közepette indult a kommunikáció és megtudtam, hogy az egyik rokonom látta a nagymamám az egyik helyi bevásárló komplexumban és mindenképp, sőt feltétlen hívja vissza, ha hazaér. Még jó, hogy nem lettem ideges, elvégre megértem, halaszthatatlan ügy volt, annyira, hogy véletlen sem lehetett volna mobilon elérni. Ezúton is köszi, épp az éjjel négy órás lefekvésemet próbáltam korrigálni egy déli alvással. ;) Ám legyen, akkor már nem alszom tovább, az úgyis időpocsékolás sokak szerint, gyors betaláltam magamnak egy kis adag zenét, ha jól emlékszem Mike Oldfield-et hallgattam, Shadow On The Wall megy most is. Aztán ha már Matrix, akkor elhatároztam, hogy azon kevés „fehérnyulat követő” társammal töltöm a mai napot, akiket úgymond kedvelek, „felvilágosulatlan” magas pinggel rendelkező other embertársaimmal ellentétben, akiket nemes egyszerűséggel nevezzünk most gyökereknek. – Azt hiszem, hogy ez a túlzott intuitív pillanat épp most egy adag őszinteséggel is pásodik :D de úgyis régen írtam már rendesen ide, belefér. – Kajj után valamikor délkörül beestem edzésre természetesen hullafáradtan, sajnos az energiaüccsi sem segített már, de elmentem, mert fellépést beszéltük meg, valójában nem, de erről még írok. Lazulgattunk ott egy kicsit, nem voltak lányok, egyszóval nem volt hangzavar, bocs skacsajok :) fényképeztem is párat, aztán én el is jöttem gyorsan, gyí. Muszáj volt, nem vittem fellépő cuccot… de az unalmasabb részeket áttekerem, szóval fél négy óra MÁV csarnok, kiscsapatunk plusz rengeteg bokszoló, akik keményebbek voltak mint mi, rossz érzés volt, amúgy nem voltak keményebbek. ;) Schnell átöltözés, bemelegítés, azaz a többiek melegítetek én addig eldugaszoltam a hallójárataim az mp4-emmel és próbáltam alfából bétába lépni. Aztán pár perccel a fellépés előtt, legyen mondjuk tíz, nekiálltunk a koreográfia megbeszélésének amiért persze edzésre mentünk és persze akkor nem történt meg, Last Moment… de már volt koreónk, baj nem lehet. ;) Kb. öt percig ebben a hitben is éltem, majd kiderült, hogy mivel ez egy bokszgála és mi a szorítóban lépünk fel, jobban nézne ki, ha párbajoznánk és midőn nyolcan voltunk, két négyfős csapatra redukálódtunk, már nem is volt szükség koreóra. Ugye-ugye. ;) Amúgy a lehetőségekhez képes szerintem elég jól sikerült a cucc, legalábbis mi élveztük az biztos, nem mindennapi dolog egy ringben breakpárbajozni, pedig előtte azt hittem elalszok heliközben. :) Visszaöltözés, csarnok előtt álldogálás, egyre többet álldogálunk a város legkülönbözőbb pontjain, ha láttok minket ne ijedjetek meg, nagy általánosságban várjunk valamelyikünket, nem tüntetünk, csak balfaszkodunk, szebben nem tudom leírni. Sorolom inkább, álltunk a Plázánál a Bólyai előtt, a Tesconál és ezzel egy háromórás időintervallumot írtam le, gyorstekerős funkcióban, melynek a végén végre kiértünk Katáékhoz, ahova társasozni indultunk és arra készültünk fel ennyi ideig. Nos, fél óra múlva már a pingvinnél voltunk és kaját rendeltünk. Láttam villámlást, jó sokat, furcsa is volt, aztán kiderült tüziizé volt. ;) Ettünk, ittunk, balfaszodtunk még két órát, aztán többiek haza, Potterrel csocsó, mert ugye majd indulunk csocsóversenyen, már várom nagyon, rengetegszer volt, hogy ott ragadtunk négy-öt !!! órát is az asztalnál éjjel és múltkor is háromszor kaptunk ki ez alatt, szóval szarni bele szarni rá, ilyen kemények vagyunk. ;) Vissza pingvin, Pott melegszecsát, én csokit toltam, aztán uccu neki, menjünk hazának. Mp4 be szélesvigyor fel und mehetek is, de hát bocs ha élvezem vagy mi. :) Nem tudtam dönteni az East side vagy West side, NY vagy LA között, csapattam Detroitot Guilty Simpson-ostól és nevettem magamon mert amikor lenéztem és a járdán áthaladtam egy-egy lámpafényt eltakaró árnyékon, szabályszerűen hidegebb érzésem támadt, álmoS. :) Egyszer akadt csak bűntudatom Detroit miatt, amikor felnéztem a csillagokra és megpillantottam a Kassziopeiát és a Wu Tang ugrott be, ám ez egészen körülbelül Andikáék házáig tartott, ott lemerültem, de találtam jobbat: MADÁRCSICSERGÉS, egész jól elvoltam azzal is, majdnem jobb volt, mint amit még múlthét vasárnap találtam youtubon. :) Útközben, a hídnál megpillantottam előttem valakit, aki elég érdekesen ment (értsd: tántorgott) és még a mi utcánkba is bekanyarodott, sőt szembeszomszédkissrácvolt sőt pisilt is a házuk előtt, de hát szarni bele szarni rá, ilyen állat vagyok, odaköszöntem neki egy „cshá”-t. Majd közöltem vele, hogy ne is zavartassa magát és becsuktam a kapunkat elvére béke van. ;) Most viszont megint beletekerek és lezárom a történetet, lehet még kiegészítem valamikor, csak kezdődik Discovery-n az egyik kedvenc műsorom, a Állítólag és én azt nézem. És amúgyis ekkora FPS-el már rég aludnom kéne, szar a konfigom, újrálmodom. :) karlengős cshát mindenkinek.

eS 

Potti  __ ,,Legyél az a korcsoport aki a rendszernek beint....״ üzenete:
*jó blogolást
Potti  __ ,,Legyél az a korcsoport aki a rendszernek beint....״ üzenete:
*írd bele hogy sok pálinkéát ittam:D
Potti  __ ,,Legyél az a korcsoport aki a rendszernek beint....״ üzenete:
*de jól bírtam:D
Potti  __ ,,Legyél az a korcsoport aki a rendszernek beint....״ üzenete:
*na hali
yesimeS üzenete:
*cshá

:D

ha elnézem az elmémet, a nyarak, mint a foghíjak, előbb előttem kéne, legyenek az emlékek, ahhoz, hogy hátat fordítsak ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.