Szünet van, az Inter – Milan meccs szünete, tv lehalkított állapotban, talán épp, hogy csak hallani valamit belőle, közben zene szól. Zene, Pink Floyd – A fal című film zenéje. Még amikor nagyon kicsi voltam, akkor láttam és egyedül annyit értettem meg belőle, hogy tetszik amit hallok de úgy nagyon más nem fogott meg, jó érdekes képek, jelenetek. Viszont igazán nem láttam a dolgok mögé, igazán.. szinte semennyire. Érdekes, hogy most mennyire másként értékelem a dolgokat, például ezt. Sok minden történt azóta, rengeteg dolog volt hatással az életemre és ezáltal kialakult egy értékrendszer, mely szerint vannak dolgok amiknek adok mögöttes tartalmat, akaratlanul is és vannak olyanok amiket nem látok meg. Persze ez is szoros kapcsolatban áll a tapasztalattal, ami talán maga a tudás, nem, inkább csak egy szegmense. Valahogy mindig sikerül felhoznom ezt a témát, ne haragudjatok, de engem többek között rendkívül érdekel az emberi elme, és úgymond a „fogaskerekek” ténykedés. :) De tényleg, gondoljatok csak bele, manapság annyi mindennel kötjük le az agyunkat, pontosabban annyi, olyan dologgal, ami leköti, de nem erőlteti meg. Szeretek tv-zni, bár megválogatom mit nézek meg, de akkor is ott akár egy ismeretterjesztő műsornál is kész információt kapunk a kezünkbe, nem kell nagyon rágódnunk rajta, egyszerűen csak befogadjuk ami szép és jó, tanulunk is belőle. De mégis húzza az ember egy picit a száját mert nem használja ki az agyának az úgymond „játékos” részét és ezalatt most nem a lefekvés előtti bárányszámolásra gondolok, hanem amikor (és ebben a pillanatban írt rám a Bari, ennyit a bárányokról) törekedünk valaminek a megértésére. Nem kell nagydologra gondolni, nem ott kezdődik ez és ezt tudták az ősi shaolin szerzetesek is, akinek a gondolkodásmódjából sok jót lehet meríteni, ha figyelmesek vagyunk. Ők tudták, hogy nem kell túlbonyolítani a dolgokat, amikor még a legáltalánosabbakat sem értjük. Ők az egyszerűségüknél fogva jobban kapiskálják az „élet értelmét” mint sok nyugati kultúra. Jaj! Nagyon nem szeretek olyat mondani, hogy az élet értelme, mert annak van értelme, aminek adunk, szóval ez is rajtunk múlik és fejben dől el, de ez már egy más történet. Kár, hogy az iskolákban nem tanítanak ilyesmit, ráférne a világra egy kis látásmódváltás. Az emberek nagyon nem látnak a dolgok mögé, az ember nem túl okos lény, van köztük ez tény, de összességében nem nevezném annak. Talán ami kiemelte a Föld élőlényei közül, az a kombinatorika, meg az, hogy pár egyed igyekezett megérteni a dolgok miértjét és nem beállni a sorba. Most visszakanyarodok Pink Floyd-hoz és a fal-hoz, ahol a főszereplőnek, Pink-nek, meghalt az apukája, az anyukája túlságosan félti világtól és tanárai a korban megszokott szigorral próbálják az ideál képére faragni. Jelen esetben az ideál olyan, mint társai és szemernyi pontban sem tér el az átlagtól. „Another Brick in the Wall” elég találó a szöveg is. Beáll a sorba, nem lát, nem hall, nem beszél. - Ugye ez a motívum is sok helyről ismerős? – Egyszóval főhősünk nem tudja elviselni, feldolgozni apja elvesztését, aki a második világháborúban esett el, ez mellett ő felnőtt és híres énekes lett, de nem teljes ember, folyton feljönnek benne az emlékek, a háború emlékei és ez tönkreteszi az életét, már azt sem tudja kicsoda, megőrül. Következő pillanatban egy koncerten vagyunk, a saját koncertjén, ám ő azt hiszi magáról, hogy fasiszta diktátor és a tömegre küldi az embereit. Amikor ráébred tettére, már késő. Bűntudata miatt bíróság elé állítatja saját magát, ahol az ítélet; neki kell lerombolnia a falat. Majd amikor az utolsó szavaihoz érkezik a mű hírtelen véget ér. Számomra hatalmas élmény egy ilyen gondolatmenet, már csak az összetettsége miatt is, sokrétű és mindenki azt ért meg belőle amit akar, vagy annyit amennyit tud. Fiatal korban is élménnyel tud szolgálni, ahogy pedig múlik az idő, egyre inkább. Végülis ez egy fajta globális önkritika, mondhatni társadalomkritika, ami igencsak ráfér... Ránk fér szabatosabban. Minden kornak megvolt a maga Fala, ilyen kedvencem még Örkény Istvántól a Tóték. Ott is hasonló volt a helyzet és jelezni próbálta az író a nemtetszését. Sajnos egyre kevesebb ilyen alkotással találkozhatunk mostanság, bár azért akad egy-kettő. Mathieu Kassovitz által rendezett Győlölet című filmet tudom ide sorolni, de ezenkívül nem nagyon találok a korunkhoz illő kritikát, amit erősen hiányolok is. De hogy szépen fogalmazzam meg; kajak az a para hogy a valóság már nem divat.

 

Közben vége lett a meccsnek, nyert az Inter 2-1 arányban. Biztos nagy küzdelem volt, nem sokat láttam belőle, különösen lekötött, amit írtam. Nem baj, ennyit bőven megért, ha csak egy ember ezek után megért. :)

Jóéjt!

S.