Rég nem írtam már rendesen ide, ez persze nem azzal egyenlő, hogy azóta itthon ülök és unatkozom, hanem épp az ellenkezőjének a következménye. Történt sok minden velem, egyedül és csapatostul is, ahogy előbbiekben említettem voltunk horgászni és most sikerült főzni is finomat, ezúton is gratula Kata. :) Egészen sötétedésig maradtunk, majdnem olyan survivor fless volt, mint amikor anyukám elment egy hétre nyaralni és nekem kellett főzni, mosni stb. Voltunk sokat biliárdozni, voltam sokat németezni és magától értetődően iskolában is. Sorolhatnám tovább, a listának nincs vége, de egyszerűen nem megy. eSte van, eSte van, ki ki nyugalomban, épp a szokásos zene adagom költöm el, mondhatnám, de nem teszem, mert nem szokásos. Pont ez az a téma, amiről igazán tudnék beszélni, ám bocs, írni. Történt ugyanis – felvezetésképp elmesélem – a napokban egy különös eset velem, elaludtam egy zenére. Eddig erre nem voltam képes, sokan mondják, hogy így zenére alszom meg úgy etc.. és pont velem, aki annyira szereti és odavan a muzsikáért, nem is, hogy nem fordult elő, egyszerűen irtóztam a gondolattól, mondván az alváshoz nyugalom kell és az ehhez megfelelő körülmények. – Bocsi nem akarok senkit megvárakoztatni csak kimentem inniért, meg valami kókuszos kifliért, ami egész jó ahhoz képest, hogy nem is rossz és, hogy nem szeretem a sütit. Meg befeküdtem az ágyba, váltottam laptopra, elnézést az esetleges elírásokért. – Tehát, „az” elalvásom körülményeit ecsetelgettem; lényeg a lényeg, sikerült egy olyan zenére találnom, sőt nem is egyet, ami/amik nagyon nagy hatással vannak rám. Eléggé vissza kell nyúlnom a múltba, amikor ilyenre találok példát, talán amikor megszerettem Dj Premiert, vagy épp a Wu-tang-et és egyéb klasszikusokat. Sikerült elérni ezt az intenzitást és újra felvenni a lendületet, emellett szerencsém is volt, rátaláltam egy új vonulatra, Marco Polo-ra akiről már írtam, de említhetném még Jake One-t is aki szintén rendkívül tehetséges producer és szimpatikus számomra. Természetesen nem csak hip-hop terén történt előrelépés, de most tényleg az van, hogy így eStefelé ebbe vagyok benne és nem tudok elrugaszkodni tőle, csakugyan nagy hatás az a nagy hatás. :) Noha rengeteg stílus megfogott már így vagy úgy, de én még mindig ebben érzem a legtöbb önkifejezést. Fontos, hogy ne legyen mű dolog és lássam rajta a kellő törődést, gondolkodást. Amit itt, ha nagyon a részletek között is – ez fontos – de sikerül megtalálnom és visszaköszön mind az alap, mind a szöveg tekintetében. Szelektálni kell és megtartani a maradék kicsiny igényesnek nevezhető hányadot, nem elég a felszínt ismerni, vagy épp tévéből ismerkedni a dolgokkal, az amúgy is egy-két kivételtől eltekintve, butít. Én igyekszem, nem csak a zenében, hanem az életben eszerint gondolkozni, úgy érzem, ez előre viszi a dolgokat, de ez egyrészt picit többrétegű és nem tervezem most kifejteni bővebben. Az igazat megvallva nagyon örülök mindennek, kicsi „ősi” érzésem van, ha csak kiteszem a házból a lábam már fülemben az mp4, csakúgy, mint a régi szép időkben, ez miatt már sokkal többet sétálok főleg este, már várom, hogy futhassak, csak legyen picit jobb idő, és ez, ez jó. :) Visszatérve és egyben befejezve mondandómat, Matlock – Don’t Sleep ez az a zene, ami többek között annyira megtetszett, címből adódólag vicces, hogy pont erre sikerült álomba ringatni magam, valójában ez épp az ellentettje. A Dilated Peoples -ből Dj Babu csinálta az alapot, hát mit is mondjak, elég meredek lett. DP-ről jut eszembe, az egyik kedvencem tőlük az a Worst Comes To Worst és megtaláltam az eredetit ahonnan Alchemist samplerelt, William Bell tolmácsolásában, a címe pedig I Forgot To Be Your Lover. Ez is azon ritkaságok egyike, amely eredeti változatában is képes ugyanazt nyújtani (nekem), mint a kimintázott és „átszerkesztett” változat. Mind a kettőt csatolom a bejegyzés végén és megosztom veletek. Nos, akkor mára már nem maradt más, mint a könnyes, akarom mondani könyves búcsúzás. Még akarok egy kicsit olvasni, épp a fekete lyukak és bébi-univerzumoknál hagytam abba. :D Na pl ez az amihez biztosan nem fogok zenét hallgatni, olvasáshoz sem megy, bár ezek után már nem mondok semmit. :) Mindenkinek nyugodalmas lyóélyszakát kívánok és linkelni sem felejtek.

eS.

 

William Bell -I Forgot To Be Your Lover